Úriemberek - Guy Ritchie filmje múltat idéz

Úriemberek – Guy Ritchie filmje múltat idéz és itt ne csak a már 20 éves Blöff [Snatch] sikerére gondoljunk.

Az Úriemberek könnyen eleveníti fel a Blöff élményét. A nyaktörő tempójú jelenetváltások, a meredek vágástechnika, a hosszas beszédek mesterkélt finomkodása és humora, a szóviccek mind-mind onnan valók.

Ez nem lopás, a szerző csak ragaszkodik saját jól bevált receptjeihez, ettől lett a műfaj koronázatlan fejedelme.

Guy Ritchie ismét forgatókönyv író és a rendező egy személyben. Meg producer is, a Miramax társ producere a Toff Guy Films cég, utóbbi tulajdonosa Mr. Guy Stuart Ritchie személyesen. Cége előzőleg olyan filmeket pénzelt, mint a Revolver (2005) vagy a Spíler (2008). Ezek is befutott mozik és mindkettőt Guy Ritchie rendezte.

Kitalálta, megvalósította és népszerűvé tette az angol alvilág elnézően torz tükrét.

Alap a törvénytelenség, a vér és az átverés. Nem legális alvilágban vajon kitől várható el szabályok betartása, eleve szabályok létezése a küzdelemben? A háború nem ismeri ilyet. Az állandó alvilági harcban a tisztességes munkához képest túl nagy a bűnözés haszna, belőle a résztvevők nem engednek, ezért sokaknak fáj rá a foga.

A múltidézés még távolabbi múltra is rátekint, a kíméletet nem ismerő vadonra, ahol az állatok királya az úr.

Ahogy Michael Pearson szerepében Matthew McConaughey el is mondja:

Ha a dzsungel királya óhajtasz lenni, nem elég csak király módra tenni, a királyának kell lenni.

A film indításaként befelé gondolkodva ez a monológ hangzik el. Egy percre rá hogy Michael Pearson a dzsungel királyságáról vélekedik, háta mögól orvul rálőnek.

Olyan valaki, aki nem fülelt a bölcselkedésre, vagy nem kapta meg a dzsungel hierarchiáját rögzítő táviratot.

Guy Ritchie filmje az Úriemberek múltat idéz és ez maga a kíméletlen harc.

Ezt a harcot nem nézhetjük úgy, mint egy letűnt kor jelenségét: ma is él, köszöni jól van, a hívei rajongnak érte.

Amiért ezek az ’úriemberek’ harcolnak, a bűnös úton szerzett pénz, a rengeteg még több pénz. Munkátlanul kaszált milliók – mit milliók, százmilliók és nem forintban, de fontban – ömlenek a kábítószer révén… a bevétel nem egy gyárnak a pénzügyi részlegében alkalmazott kontírozó könyvelő havi nettó fizetése.

Mindennek van ára, Michael Pearson épp a kábszeres birodalmát szándékozik áruba bocsátani.

El is indul a verseny, nagy az ácsingózás. Megvásárolni ’tisztességes áron’ vagy ’tisztességes módszerekkel’?

A résztvevők közül ilyenbe senki bele sem gondol, csak minden másba. Beindul ezerrel a Guy Ritchie körhinta [magyarul ringlispíl]. Jön a stiklis magánkopó (Hugh Grant nagyot domborít), a pacifista boxedző (Colin Farrell óriási) a Toddlers nevű feka bandájával, a mohó kínai banda, és az egysorosok ütlegei.

Kábítószer a mottója nem csak ennek a filmnek, számos regény is született ebből.

Ha lelövik a főhőst az első három percben, utána felúszik a stáblista a zenei betétek felsorolásával? Ebből csak rövidfilmre futja. Nem így lesz, hanem kétórás izgalmas/vicces/borzasztó forgatag jön. Főhősünk sem hal meg.

Főhős nem hal meg, így a sztori sincs lelőve. A fő attrakció a szereplők és a kifejezésmód, a sokféle ember más más kutyaszorítóban. Amikben vagy szórakoztatók vagy visszataszítók. Stílusok, hangulatok, váratlanságok.

Lelkiismeret-furdalás nélkül végeznek bárkivel, emellett a filmben van feleség meg szerepel gyermek is, megtévesztésig úgy, mint a valóságos életben. Mikor feleség lesz a gengszterháború következő áldozata, az azt megbosszuló gyilkosság már morálisan teljesen oké. Felejtős az összes más öldöklés, már megtörtént és nem volt személyes se. Feleség gyalázatért revánsot venni kötelező, ez valóban ’erkölcsileg rendben lévő’ vérontás.

Mikor mi az erkölcsös, mikor mit enged meg a morál? A historikus ember mást sem csinál, ezeket hajlítgatja.

A filmnek tanulsága nem sok van, de szórakoztatni kiváló.

Azoknak fog főleg tetszeni, akiknek bejött a Blöff és A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső műfaji remeke. Utóbbi a Blöfföt megelőző (1998) átütő erejű sikerfilm volt. Balek bűnözők. Ott is Guy Ritchie volt az elkövető.

Az ’Úriemberek’ már volt műsoron a mozikban és remélhetőleg elérkezik hazánkba DVD vagy BD korongon is.

Újra meg újra végig lehet/kell nézni a filmbeli apró utalások és rejtett célzások teljes felgöngyölítéséhez.

Ezt nagyban nehezíti az eredeti angol beszéd nehéz kiejtésű londoni tájnyelve, rétegnyelvi szavakkal keverve.

Oldalági poén: ha ilyenek az úriemberek, akkor milyen a galád fajta? Na megint ez a fránya morál…