Karácsony 19

A Karácsony a kereszténység legjelentősebb ünnepe, Jézus Krisztus születésnapja.

Még régebbre visszatekintve a téli napéj egyenlőség ideje, ami a népi hiedelemvilág egy fontos időpontja. Hiszen ettől a naptól kezdve kezdenek megnyúlni a hosszú, sötét téli napok. A remény, az új kialakulásának fontos szimbóluma. A fény győzedelmeskedik a sötét felett, közeledik a tavasz.

A karácsonyi ajándékozás szokását a napkeleti Bölcsekre vezetik vissza, akik ajándékokat vittek az újszülött Jézusnak. Bár az ajándékozás ma (sajnos) az ünnepkör legfontosabb részévé vált, a Szenteste misztériuma továbbra is fontos, meghatározó eleme az ünnepnek.

A Karácsonyfa állítás szokása szintén pogány szokásokhoz vezet vissza, amikor élő-termő ágat vittek a házba, az újjászületés, megújulás, újraéledés szimbólumaként.

A fa díszítések mind szimbólikus értelemmel bírtak, melyeket a mai kor is megőrzött stilizált, egyszerűsített formában. Eredetileg aranyozott dióval (rontásűző) almával (tudás) girlanddal (rontást hozó kígyó) díszítették a fát. Ezeknek a szimbólumoknak ma is vannak lenyomatai a karácsonyi dekorációkban.

A fenyőállítás és szaloncukor a XX. században terjedt el. A magyar paraszti családokban még a II. világháború után is faágat vittek a házba és nem állítottak fenyőt.