Törökországban járva hamar meg fogjuk érezni az igazi török teázás élményét. A török tea ugyanis nem pusztán egy pohárnyi forró ital, hanem az itt élők vendégszeretetének és a tea iránti elköteleződésének szimbóluma is. Ebben a kis tea-kisokosban megmutatjuk a legfontosabb tudnivalókat.
A török tea (çay) a társasági élet elmaradhatatlan része. Jöhet reggeli vagy ebéd után, vendégségben vagy a bazársoron, ahol a gondolataiba mélyedő turistát gyakran teával kínálják meg a vendégszeretet és jóakarat gesztusaként. A legtöbb török városban és faluban biztos, hogy találunk teaházakat és teakerteket, ahol gőzölgő teáspoharak felett élénk társasági élet zajlik. Ne lepődjünk meg azonban, ha ezeken a helyeken főként hevesen politizáló vagy épp társasjátékot játszó férfiakat fogunk látni.
Török tea-etikett
Mivel a törökök számára nincs az a hely és időpont, ami ne lenne alkalmas pár pohárka tea elfogyasztására, így Törökországban nyaralva érdemes arra is felkészülni, hogy naponta többször is megkínálhatnak bennünket teával, amit illik elfogadni. A törökök híresen vendégszerető nép, így ne lepődjünk meg, ha újra és újra igyekeznek teli tölteni poharunkat.
A török teázásnak persze megvannak a maga szabályai, ezért aztán Törökországban időzve pillanatok alatt úgy érezhetjük magunkat, mint aki valójában semmit nem tud a teáról. Törökországban pedig olyan különleges tisztelettel és szeretettel kezelik a teát, ami – ha akarjuk, ha nem – bizony bennünket is magával fog ragadni. Hogy maradéktalanul átadhassuk magunkat mi is a teaszenvedélynek. Érdemes pár dologgal tisztában lennünk.
Így kérjünk teát!
Ha teát szeretnénk kérni, akkor mindössze ennyit kell mondanunk: „Cay, lütfen” (csáj lüften), vagyis „Teát kérek!”
Nem árt tudni!
Jó, ha tudjuk, hogy Törökországban senki nem iszik csak egy pohárkával, így ha már úgy érezzük, hogy nem bírunk egy kortyot sem inni, akkor kanalunkat fektessük poharunk tetejére.
Dupla kannában készül
A török tea egy speciális teáskannában (caydanlik) készül, ami két egymásra helyezett teáskannából áll. Az alsó kannában forralják fel hozzá a vizet, míg a felső kannába kerül a tealevél. Amikor a teavíz felforrt, annyi vizet öntenek a tealevélre, ami épp ellepi, így egy sűrítmény lesz belőle. Először ebből a sűrítményből kapunk a poharunkba, és ezt öntik fel forró vízzel. A sűrítmény mennyisége határozza tehát meg, hogy ki milyen erősségű teát szeretne inni. Kérhetjük teánkat gyengébbre (açık) vagy ha kellően bátrak vagyunk, akkor erősebbre (koyu) is.
A jellegzetes tulipánpohárkák
A teát kis tányérokra rakott vékonyfalú tulipán alakú üvegpohárkákban szolgálják fel. Ez első pillanatra talán különösnek tűnhet számunkra, pedig praktikus kis darab. Az üvegpohár szavatolja ugyanis, hogy forró maradjon a tea, emellett azt is elárulja fogyasztójának, hogy milyen erősségű teát fog kapni.
A törökök nem töltik tele a poharat, így anélkül is meg tudjuk fogni az elvékonyodó peremnél, hogy megégetnénk ujjainkat.
A tea mellé kockacukor dukál, amit gyakran egyszerűen csak bekapnak a helyiek, és hagyják, hogy a forró tea kortyolgatása közben szétolvadjon a szájukban.
Figyelem! Ha nem akarunk szúrós tekinteteket kapni a teánk mellé, tejet semmiképp ne kérjünk az italunkba!
Kíváncsi vagy, mit érdemes még megkóstolnod Törökországban? Tudni szeretnéd, mire kell figyelni, hogy zavartalan és emlékezetes utazásban legyen részed? Ha törökországi nyaralást tervezel, érdemes részletesebben megismerned minden tudnivalót, ami egy török utazáshoz kell.
Szóljon hozzá