Kávézásnál újhullám és hőhullám együtt munkál a trendi helyeken, ahol sokan gondoskodnak a kávébevitelről és a szervezetük a koffein mozgósító hatására ilyen kísérőjelenséggel reagál.
Kissé távolodva az etióp pásztor empirikus élményétől az állataival, a koffein intenzív (legális) ajzószer. Ezért isszák azok, akik a mobilizáló hatása miatti azonnali élénkségre vágynak. Meg azok, akiknek az “indul az új nap” gombot reggelente megnyomva az áramkör csak akkor zár, ha rutinszerűen kávéznak.
Élettani hatásait tekintve az évszázados vita arra nézve, hogy káros-e vagy hasznos-e a kávézás úgy dőlt el, hogy a kávézás a köztudatban a sok közül a legkevésbé ártalmas ‘testgyalázó’ tevékenység a (szintén legális) cigaretta vagy (szintén legális) alkohol rendszeres beviteléhez képest.
Ez már relatíve pozitív kihatás, nagy eredmény. Nem feledkezve meg az abszolút értékeiről, a kávé vegyületek szabadgyökeiről, antioxidánsairól, stb. és egyes betegségek kialakulását akadályozó voltáról. Mindezeket orvosilag tanúsítják.
Mellesleg a cigit és a szeszt is, mint tényleges egészségkárosodást okozó kellékeket.
Hogy jön ide az újhullám?
Nem könnyen. Első megközelítésben annyiban, amennyiben az ember régóta kávéivó és hullámokban tör rá a kávéivás iránti igény. Nem lehet a kávézásra bárkinek úgy rászoktatni magát, hogy függővé váljon, azaz kórós szenvedély [magyarul addikció] lépjen fel, ahol nem a tudat, hanem a test diktál.
Más kérdés a megszokás, a reggeli ‘darál-megtölt-felfűt-lefőz-önt-iszik’ rituális cselekedet sorát sokan úgy élik meg, hogy elmondásuk szerint ők kávéfüggők. Pedig a kávézás rituáléjában csak a megszokás vezeti a kezet, és nem úgy ahogyan a nikotinéhes ember kényszeresen nyúl öngyújtóért.
Az újhullámos kávékultúra (angolul Third Wave Coffee) értelmezése visszautal az előző állomásokhoz.
Az alaphelyzet volt a kávézás első hulláma, amikor a hatásáért kereste az ember a kávét. Ez a törekvés ma sem szűnt meg és joggal nevezzük egy alapszintű érdeklődéssel motivált fogyasztónak a boltban szerzett kávéjártasságának. Túlpörkölt, markáns kávéíz világ és ütős kávéhatás.
Visszafelé számítva nagyjából százévnyi fogalmi elhatárolással közelíthetjük meg a második hullámot. Amellett, hogy a szupermarketek kialakulásával a kávé is ott található a polcokon nagy választékban. Viszont ebben a hullámban már nemcsak a koffein dominál, hanem a kávézásnak az élményszerűsége felé tolódott el a hangsúly. A kávézás mint foglalatosság és az ital különféle ízesítése és hozzáadott egyebek révén új értelmet kapott.
A kávéház élményt a szociális vonatkozásaival együtt.
A múlt század nyolcvanas éveiben alakult ki a harmadik hullám, az újhullám. Itt – vissza a gyökerekhez – újra a kávé, mint a természetben megtalálható nemes ‘ajándék’ került előtérbe. Amikor az ivása során a kávé és tulajdonságai dominálnak. Hozzákötve a hosszú lánchoz, amelynek szemei a származási hely, a fajta és a nemesítése, a gondos szelektív kezelés, a fair trade és az áru útjának lekövethetősége. Csak ezután jöhet a láncban olyan további fontos fázis, mint a pörkölés, hatékony tárolás és a darálás az élvezetes kiszolgáláshoz. Ezeknek az összefűződő tevékenységeknek a sorát végigolvasni és végiggondolni annyi idő, hogy azalatt egy csésze forró kávé is képes kihűlni.
Kávézásnál újhullám és hőhullám
Ilyenféle kávéból készült italt árulnak az újhullámos kávézók szerte a világban, itthon is. Ami pedig a hőhullámot illeti, azt hozza az erre érzékenyeknél a megivott újhullámos kávé magával. A hőjelenség második hullámban akkor tör ránk, amikor a megivott kávé számlája szolidan landol.
