A kávézás és kávézók COVID-19 idején egy év távlatából jól érzékelhető átalakuláson mentek át.
Hogy a kávézók bezártak, ez fordulatként nem sorolandó ide, mert egy adminisztratív döntés származéka. Újabb – ellenkező előjelű – döntés a kávézók kinyitását teszi (majd) lehetővé.
A valódi változás ott érhető tetten, hogy a ’CSAK ELVITELRE’ kiszolgáló, a túlélésért küzdő kávézók kereskedelmi modellje kiütötte a kávézás, mint szociális kohézió megnyilvánulási formáját.
Leülni egy kávé mellett, kitárgyalni a legújabb eseményeket egy olyan foglalatosság, amely nem csak az információ begyűjtését célozza. Azért állhatott ez elő így, mert az ember társas lény és a kávézásnak szociológiai és lélektani szerepe van. Fontos együvé tartozni, igény a közösség élménye.
Hazaér valaki a papírpoharas (!) kiszerelésű kávéval, vagy landol a munkaasztalnál ha nem engedik meg az otthon végezhető munkát. Kinyitja a tetőt és belenéz a löttyösödött kihűlő valamibe… Majdnem olyan, mint zokniban vagy harisnyában lábat mosni.
Gazdasági tanulmányok szerint a vendéglátóegységek 1/3 része a ’nagy nyitás’ után sem fog tudni kinyitni. Ez a kávézókat még nagyobb arányban fogja sújtani, elérheti akár a létesítmények felét.
Egy melegkonyhás étteremben átlagos fogyasztás vendégenként több ezer forint (egy leves és főétel megléte ehhez elegendő). A kávézókban sokkal kisebb összeget hagy ott egy vendég és alig időzik kevesebbet. A kávézó nagyobb napi vendégforgalma sem kompenzálja a szerényebb összbevételt.
Arányaiban a fix rezsiköltsége sokkal nagyobb mint egy étteremben. A kávézó jövedelmeiből kis részt lehetett tartalékolni, ha egyáltalán. A kávézó tulajdonosnak ha volt ezen felül saját tartaléka, akkor a lezárás idején ebből kellett fedezni az elkerülhetetlen fix kiadásokat (helységbérlet, alkalmazott, stb.)
A kávézás a kávézók rovására a COVID-19 idején otthoni tevékenységgé fajult.
Sikerélménnyé vált a kávéfőzés azok közül sokaknak, akiket addig csak barista szolgált ki. Bár élvezete otthon nem hozhatja meg a kávézók készítette ital összes örömét. Mert hiányzik a szociális tényező.
Öröm az ürömben, hogy sok kávégép kelt el és az otthoni körülmények között több kávé is fogyott. Hamarabb nyomja meg a kávégép megfelelő gombjait bárki, mivel a konyhába gyakrabban fordul be.
Van hozadéka is a fellendült házi készítésű kávénak. Kíváncsiságból – vagy unalomból – az ember hajlamos lesz kísérletezni, más márkák más fajtáit, más pörkölésű variációkat is kész lesz kipróbálni.
Ki nem kísérelte meg otthon a kávézó baristája készítette ital előállítását?
Sima eszpresszó készítésen túl a másik mód a fantáziás kávék elkészítése saját recept szerint.
Nem csak a hozzáadott tejmennyiség vagy netán alkoholos kiegészítők felé mozdulva, hanem a ’látványkávé’ irányában. A kísérletezésre szinte csábít az internetes rendelési forma. Egyre gyakoribb a hitelkártyás fizetési mód is, az utólagos készpénzfizetéses kiszállítás visszaszorulóban van.
Megivott folyadékok terén is teret hódít a kávé.
Nem a mennyiségre gondolva, hiszen a javallott napi legalább két liter vízzel nem kelhet versenyre. Gyakoriság szempontjából viszont magasan vezet az üdítő, az ivólé, a tea előtt.
A kávézókat az a veszély nem fenyegeti, hogy a lezárás utáni időszakban az emberek nem fognak tömegesen visszamenni kedvenc helyükre. Jön a jó idő, nyitnak a teraszok és az ember majd ilyen formán is megkísérli, hogy revánsot vegyen a természet COVID-19 formában kapott büntetéséért.
A nyerskávé árak emelkedni fognak. Nemcsak a világkereskedelemben fellépett konténer hiány, hanem a bekövetkezett brazil aszály okán is. Ehhez csak adalék a megnyitó kávézók plusz kávéigénye.
