Nagy Eszter elmúlt éveinek megpróbáltatásait írta le „Naugye” című naplóregényében.
Csupa olyan élethelyzet és kérdés, ami saját életünkből is ismerős lehet, hiszen a könyv szól magánéleti nehézségeiről, három gyermeke nevelésének kihívásairól, álláskeresése hosszú és bizonytalan időszakáról is. Ennek ellenére a nevetés nem marad el, hiszen minderről a szerző rendkívül szórakoztatóan, szarkasztikus humorral ír.
„Öt éve nagyjából egyszerre omlott össze az életem minden fontos tartópillére. Ilyenkor van, aki pszichológushoz jár, vagy elkezd sportolni, én önterápiás célzattal naplóírásba fogtam. Aztán egy barátnőm – akinek megmutattam egy-két írásom – javasolta, hogy indítsak egy blogot. Ezt meg is tettem, és miután eléggé sikeres volt, ezután jött a könyv ötlete, felkerestem egy elsőkönyvesekkel foglalkozó kiadót, akik meglátták benne a fantáziát”
– meséli a szerző, Nagy Eszter.
Nagy Eszter
Nagy Eszter naplóregénye egy könnyű nyári olvasmány,
amelyben elkísérhetjük őt például egy-egy állásinterjúra, amelyről a sokunk által jól ismert, esetlen és komikus szituációknak görbe tükröt állítva ír a szerző. Ezen persze jókat derülhetünk, épp úgy, mint egy Balaton-parti sétáján, ami végül is a békafóbiája miatt szakadt félbe.
De átélhetjük vele, hogy milyen az, amikor csőtörés miatt úszik a fürdőszoba – ő persze romokban –, vagy amikor szakítás után „antiszexi pizsamában alszik, és zokniban”. Ám a szerző könyvében olyan komolyabb kérdéseket is feszeget, mint például, hogy mit várnak el egy mai nőtől.
Legyen erős és önálló?
Vagy ez elijeszti a férfiakat és jobb, ha megteremti az otthon melegét és elhessegeti az önmegvalósítás gondolatát? Az biztos, hogy akár fajsúlyosabb, akár könnyedebb téma kerül terítékre, a szarkasztikus humor végigkíséri írásait.
„A könyvajánlóban a magyar Bridget Jonesként emlegetnek. Bár annyiban van hasonlóság, hogy valóban naplóból született a könyv és vannak benne klasszikus szingli életérzések, és ezek ugyanúgy mulatságosak, viszont lúzernek soha nem éreztem magam. Írok például arról is, hogy a szakításom után néha felnéztem csajos fórumokra önbizalom-építés gyanánt, hogy megnyugtassam magam, nem én vagyok a leghülyébb a világon. Emiatt tutira a pokolra jutok, de közben azért én tudtam röhögni a saját nyomoromon is”
– mondja Eszter.
A folytatás pedig már készül, hiszen az élet megy tovább, ami a szerzőnek újabb okokat ad az írásra. Természetesen csakis a humor jegyében!
