Hang által érzelmeket generálni fantasztikus dolog. Kétségkívül ez a zene fő célja. Kevesen vannak tisztában vele, de a hangok is sok esetben csak szennyezve, minőségromlással jutnak el a fülünkig. Pedig ha tiszta formában jutunk hozzájuk, egészen más élmény lehet a zenehallgatás…
Mai írásunk inkább elmélkedés azoknak, akik szeretnék megtudni, vajon hogyan juthatnának érzelmi síkon közelebb kedvenc zenei felvételeikhez? Sokan szeretjük a szép hangokat, legyen szó akár a templom orgonájának zengéséről, akár egy monumentális vízesés robajáról. És persze a hangszerek egyedi, különleges karakteréről. A levegő természetes vibrálása szavak nélküli mentális gyönyört ébreszt bennünk.
A „gond” ott kezdődik, amikor mindezt mesterségesen szeretnénk reprodukálni. Amikor egy stúdióalbumot vagy koncertfelvételt nem a színpad előtt, a tömegben állva, hanem a nappalinkban vagy útközben, a buszon ülve szeretnénk újra átélni. Ez a „megismételt” élmény az, amiről sokszor le kell mondanunk. Mint amikor először repülőgépet vezetünk, megtapasztaljuk a szabadság élményét, aztán vissza kell ülni a szimulátorba. Ugye, hogy nem ugyanaz a hang?
A mesterségesen rögzített és visszajátszott hang minőségéhez alapvetően egy dologra, figyelmességre van szükség. Aki volt már életében hangstúdióban, annak nem mondunk ezzel újat. A hangmérnökök „természetes élőhelye” úgy lett kialakítva, hogy a lejátszott/feldolgozott hullámformákat mindenféle zavaró tényező nélkül hallják. Nem szólhat bele a szoba visszhangja, a légkondi zaja és semmi egyéb a produkcióba, különben a munkafolyamat látja kárát. Minden nemkívánatos rezdülés olyan, mint amikor az orvos telefonja műtét alatt hangosan megrezzen a nadrágzsebében – zavaró. Igen, talán nem folyik vér a keverőpult mögött, de egy zeneszám felépítése sokszor majdnem olyan odafigyelést igényel, mint egy sebészi beavatkozás.
Mindazonáltal amit a hangmérnök megtesz a zene érdekében, az nagyon ritkán jut el sérülésmentesen a felhasználóhoz. Tájékozott olvasóink talán tisztában vannak ezzel, de egy jó minőségben rögzített hanganyag meglepően kevés alkalommal (optimista számolással az esetek alig 10%-ában) szól csak olyan tisztán és pontosan, mint ahogyan a stúdió monitorokon keresztül hallani lehetett.
Miért nem hallgatjuk úgy a zenét, ahogyan azt a művész megálmodta? Ennek számos oka van, csak néhány példa:
- Nincsen a hangjel minőségi megszólaltatására alkalmas hifi rendszerünk, helyette olcsó multimédiás hangfalakat vagy mobiltelefonhoz mellékelt fülhallgatót használunk
- A környezet, amelyben tartózkodunk, akusztikailag eltorzítja, visszhangossá teszi a megszólaltatott hanginformációt, vagy egyszerűen másra terelődik a figyelmünk
- A zenét gyenge minőségű forrásból játsszuk le, egy általunk kedvelt előadót internetről (netes rádió, YouTube, stb.) próbálunk hallgatni
- Egyszerűen fáradtak vagyunk
Az utolsó pont talán viccesnek tűnhet, pedig van benne igazság. Akik nagyáruházakban vagy vendéglátó ipari egységekben, illetve egyéb zajos környezetekben dolgoznak, azoknak bizonyára nem kell bemutatni a nap végén rendszerint bekövetkező „Hű de jó ez a csend! Most senki ne szóljon hozzám!” érzést.
Gondolkodásért felelős szervünk a dobhártyánkon keresztül mindent érzékel akkor is, amikor tudatosan másra összpontosítunk. Egy bekapcsolt rádió, televízióban elhangzó információtömeg, az emberek morajlása, a gépjárművek dübörgése akkor is besurran az agyunkba, amikor épp dolgozunk, sétálunk az utcán, vagy másokkal beszélgetünk. Ez hosszú távon mentálisan nagyon megterhelő folyamat, így bizonyos értelemben a zenehallgatás is az. Friss szellemi állapotban sokkal kellemesebb zenét hallgatni, továbbá a túlzott hangerő is hamar frusztrációkat okozhat attól függetlenül, hogy sokan szeretik a „diszkós” hangnyomás szintet.
De mit lehet ilyenkor tenni, nélkülözzük életünkből a zenét, netalán füldugóval járjunk mindenhova? No ennyire azért nem súlyos a helyzet, egyszerűen csak ha lehetséges, akkor érdemes egyfajta mértékletességet betartani.
Például ha már végignéztük a meccset, akkor nyugodtan kikapcsolhatjuk vagy lehalkíthatjuk a televíziót. Ha a rádióban a kedvenc számunk szól és lelkesen felhangosítjuk a hifit, utána ne felejtsük el visszaállítani az eredeti jelszintre.
Persze, ha nem mi okozzuk a zajt, hanem a szomszéd bömbölteti kedvenc parti válogatását, olyankor már emberismereti adottságainkra is szükség lesz ahhoz, hogy békésen járjunk el a csend érdekében. A hang illetve zene olyan, mint mondjuk a kávé, hamar feldobja az embert, túlzott mértékben viszont a szervezetünk látja kárát. Lehet szeretni, lehet fogyasztani, csak tudni kell, hogy hol vannak a határok mind mennyiség, mind intenzitás (hangerő) tekintetében.
Az igazi zenei megszállottak külön szobát tartanak fenn zenehallgatáshoz, vagy ha leülnek egy „szeánsz” erejéig, akkor azt általában egy pohár bor vagy olvasnivaló, de semmiképp sem a mobiltelefon vagy számítógép társaságában teszik.
És hogyan kell elképzelni egy ilyen helyiséget? Ha a falhoz vágunk egy teniszlabdát, az szinte ugyanazzal a sebességgel visszapattan, sőt, akár tovább repülhet a következő falfelület irányába. A hanghullámok is hasonló mozgású energiaként vannak jelen. Annak érdekében, hogy tisztább legyen a hanginformáció, a stúdiómunkára vagy zenehallgatásra szolgáló „csendes” szobák falait általában hullámterelő (diffúzor) és elnyelő (abszorber) felületekkel töltik ki. Ezek speciális formájú, általában szivacsból, fából vagy üvegszálból készített táblák. Úgy „idomítják” a hullámokat, hogy azok ne céltalanul, össze-vissza röpködjenek a térben, hanem csillapítva, egyenletes frekvenciaelosztással jussanak el a fülünkig.
Ezek a panelek általában drága komponensek, darabjuk akár több tízezer Ft-ba is kerülhet, cserébe már néhány darab alkalmazásával sokkal nyugtatóbbá és szebbé válik a zene. Másfelől a visszhangok csökkenése által jobb érzés lesz a helyiségben tartózkodni. Aki volt már könyvtárban, az nagyjából ismeri ezt az érzést. A diffúzorok is hasonló funkciót látnak el, sőt, aki költséghatékony „zene szobát” akar építeni, először nyugodtan állítson fel néhány könyvespolcot, vagy húzzon a fal mentén egy súlyfüggönyt – drámai akusztika javulás fog történni! Szintúgy sokat számít a minőségi hang szempontjából, hogy mennyire „zsúfoltak” a falaink illetve a padló, például egy vastag padló vagy fali szőnyeg máris sokat segít a közép és magas frekvenciák kiegyenlítésében.
Az elmélyült figyelem segít felfedni a részleteket, olyan ez, mintha meditálni készülnénk egy hertzekből felépített tenger fölött, ami az odafigyelésünk függvényében megmutatná egyre mélyebb rétegeit. Ezért használnak az „audiofilek” külön szobát, ami a korábban említett hangstúdiókhoz hasonlóan van felépítve.
A minőségi hangsugárzó dobozok felépítését, hangszórókészletét is ezen pillérek alapján készítik: a hang torzítása legyen minél alacsonyabb, a tisztaság pedig a lehető legnagyobb. Nem véletlen, hogy a fejhallgatózás jelenti ma az elsődleges zenehallgatási alternatívát. Egy füles a sztereó rendszerek töredékébe kerül, és tisztaságban ugyanazt nyújtja, egyedül az érzet más – míg a hangfalak a szobán végig söprő hullámokkal egész testünkre kihatnak, addig a fejhallgató membránja közvetlenül a dobhártyánkra és az agyunkra gyakorol hatást.
Akárhogy is, a tiszta hang segít jobban átéreznünk a zene mentális töltetét, és egy aprólékosan felépített szobában vagy egy kellően csendes környezetben könnyebben fogjuk érteni a közvetített üzenetet. Épp úgy, mintha beszélgetnénk valakivel. Ha egy zajos utcában, vagy a 3-as metrón társalgunk, akkor sokszor kiabálni kell, és elsőre nem is értjük mindig, amit a másik mond. Ellenben ha mondjuk egy kihalt puszta közepén állunk, szemben egymással, akkor akár suttogva is lehet értekezni. Minél kevesebb a zavaró tényező, annál inkább megkapjuk, amit keresünk.
