A kávéházakban az emberek nagyon sokáig nemcsak kávézni jártak, hanem kulturálódni, művelődni, szórakozni és – bizony – beszélgetni is.
A kávéház eredetileg egy olyan vendéglátóipari egységnek számított, ahol csak kávét szolgáltak fel. Az első kávéházak az 1550-es években, Isztambulban nyíltak, és a számuk igencsak gyorsan nőtt. Elsősorban férfiak látogathatták, akik egyébként azért is jártak el ezekre a helyekre, hogy a kávéivás ürügyén kiszabaduljanak abból a zárt világból, ahol éltek.A kávéházakban társaságra leltek, szórakoztak, és más emberekkel beszélgethettek, akik talán értelmiségiek, vagy csak szimplán idegenek voltak. Egyre nagyobb népszerűségükre példa, hogy időről időre a hatalom megpróbálta betiltatni ezeket, hol egy esetleges ellenzék kialakulásától tartva, hol pedig az iszlámmal való összeegyeztethetetlenség címén, de véglegesen sosem sikerült megtennie. A kávéházak tovább virágzottak, és végül is fűtöttél a kereskedelmet, ill. adóbevételhez juttatták az államkincstárt.
Európába a kávézás szokása és a kávé a 17. században érkezett meg, ekkor került be a köztudatba ennek a nagyszerű italnak a fogyasztása. Az első európai kávéház Velencében nyílt meg 1624-ben, mégpedig La Bottega del Caffé néven. Párizsban, Franciaországban a legelső kávéház az 1672-es évben nyitotta meg a kapuit. 1683-ban a sikertelen török ostromot követően a bécsi polgárok zsákmányoltak kávébabbal teli zsákokat az ostrom után ott hagyott készletekből, amiből megismerhették a kávét, majd: az örmény Diodato 1685-ben alapított Bécsben kávéházat, mely itt az elsőnek tekintendő. Ezt követően nem sokkal Európa többi országában is elterjedt a kávéház és a kávézás szokása, így például eljutott néhány évvel később Magyarországra, Hollandiába és Németországba is.
A kávéházak elszaporodása a 19. század második felére tehető. Különböző, szűkebb és tágabb baráti és asztaltársaságok találkozóhelyévé váltak, ahol meg lehetett egymással vitatni a politikai és kulturális élet eseményeit. Itt nem kell még a mai fényűző kávéházakat képzelni a korba, mert az első kávéházak berendezésére inkább a praktikum volt a meghatározó. Ennek ellenére a nagy üvegablakok, Thonet székek, bőrfotelok, márvány asztallapok azért a mai felfogásban is állnák a versenyt az esetenként minimalista jelenkori berendezésekkel.
A 20. század elején lett először elfogadott, hogy nők is látogathatják a kávéházakat. Ez természetesen gyors fejlődést indított be az enteriőr szempontjából is és keletkeztek azok a – azóta is híres – neves kávéházak, melyek még napjainkban is „állják a sarat”, közkedveltek, látogatottak és az alapot adják a kávéházi érzésnek, és annak a romantikába hajló elfoglaltságnak, ami egy jó kávé mellé fogyasztott sajtóhíreket, irodalmi termékeket, vagy egy jó baráti beszélgetést jelent.
Itthon a második világháború után néhány évvel a kávéházak többségét bezárták, a többit államosítva működtették. Budapest a rendszerváltás után szerzi vissza egyre gyorsuló léptékben a kávéház-fővárosi rangját.
