A víz világnapja és a meteorológiai tavasz nyitónapja nem véletlen egybeesés. A tavasz a természet megújhodása, ami lehetetlen az élőlények vízhez jutása nélkül.
Testünk háromnegyedét víz alkotja, belőle naponta két litert minden egészségére ügyelő embernek javallott meginni. Bolygónkon – az északi féltekén – ehhez elég a vízcsapot kinyitni, vagy letekerni a vizespalack kupakját.
Máshol ez nem pont így van. Naponta kétmilliárd ember ennél sokkalta többet kell tegyen egy pohárnyi tiszta vízért.
Mi igen civlizáltak is tehetünk a vizek tisztaságáért, minden nap egy kicsit.
Ha nem engedünk vizeinkbe – otthon a lefolyóba – mocskot, vegyi anyagokat, mérgeket. Ha a folyókat nem terheljük ipari hulladékkal. Ha a tengereket nem szeméttelepnek nézzük. Ha az esőt megbecsüljük, felhasználjuk és tároljuk. Ha az erőfeszítések árán előállított ivóvizet a lakásban és a kertben nem pazaroljuk kényünk-kedvünk szerint.
Ha a szabad vizekre úgy tekintünk, mint más lények élőhelyeire.
Az emberiség nem örök idők óta létezik ezen a bolygón. A hidroszféra az emberhez képest szinte örökké létezett. Az óceánok több millió évesek. Amióta az ember igázza a természetet, azóta rombolja és akadályozza a víz körforgását. Gondolatébresztő helyzet.
A Föld nem birtokunk, unokáinktól csak használatra kaptuk kölcsön.
