A szecsuáni konyha Kína kulturálisan elkülönülő közép-nyugati részéről származik, egy Szecsuan nevű tartományból. Kínának ez a területe a 15. században, a Shang dinasztia alatt kelt életre kulturális szempontból.
A terület éghajlata is jelentős hatással volt, segített a kulináris hagyományokat formálni, melyek a szecsuáni tartományból egészen a nemzetközi gasztronómia világáig emelkedtek.
A tartományban, ahol a világhírű Szecsuan nevezetű konyha kifejlődött, az időjárás gyakran nagyon meleg és párás. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy az ételeket olyan módon kellett elkészíteni, ami jelentősen eltér Kína más régióitól. A szecsuáni konyha elsősorban a csípős ételeiről ismert, bár természetesen sokkal többől áll, mint a csípős ételek és szószok. Amellett, hogy ez sokaknak erős, igen gazdag ízvilága van.
A gasztronómia történetének és a trendek általános áttekintése azt tárta fel, hogy azokon a területeken, ahol erősen fűszerezték az ételeket – szemben azokkal a területekkel, ahol hagyományosan kevesebb fűszert használtak -, többnyire olyan helyek voltak, ahol nem volt olyan megbízható a friss ételek utánpótlása.
A szecsuáni éghajlat sajnos elősegíti az élelmiszer gyorsabb romlását. Emiatt – főleg a múltban – szükségessé vált a különböző ételtartósító módszerek alkalmazása, melyek gyakran erős ízekkel jártak együtt. Ilyen például a sózás, a pácolás, a szárítás és a füstölés. Ezek után használták arra a fűszereket, hogy elrejtsék a már egyáltalán nem friss ételek ízét, és azokét, melyeket olyan módszerekkel tartósítottak, amik megváltoztatták az ételek természetes ízét. Érdekesség, hogy az ott élők úgy hiszik, hogy bizonyos csípős fűszerek, mint például a chili paprika nagyon gyakori használata a melegebb éghajlatú területeken segít a hőséget elviselni, mert az elfogyasztásakor a csípősség által képzett izzadság hűtheti a testet.
A regionális kínai fűszerezés nagy része az öt alapvető íz egyesítésén alapszik. Ezek: az édes, a savanyú, a csípős, a sós és a keserű. Az elemek egyensúlya különbözik ételenként és régiónként. Történik ez a szükségletek és kívánság szerint, bár főleg az éghajlat, a kultúra és élelmiszer elérhetősége van rá hatással.
A szecsuáni konyha sok különböző összetevővel és fűszerrel éri el ezeket az alapvető ízeket. Ezek közé tartoznak a különféle chili paprikák, főleg a borsszem, és a szecsuáni paprika. Utóbbi valójában nem is paprika, hanem gyümölcsféle és zsibbasztó hatása van a meleg íz mellett. A szecsuáni paprika – amit virág paprikának vagy hegyi paprikánk is neveznek – egy hagyományos összetevője a kínai ˝öt fűszeres pornak˝. Legalábbis azoknak, amelyeket a leghitelesebb változatok alapján készítenek el. Ezek a leginkább jellemzőek a regionális kínai konyhára.
A további összetevők közé – melyeket leggyakrabban használnak a szecsuáni konyhában, hogy megalkossák az öt alapvető ízt – tartoznak különféle cukrok, mint például a cékla gyökeréből készített cukor és nádcukor, és a helyi gyümölcsök, amelyeket szintén édesítőként használnak.
A savanyú íz általában a pácolt zöldségekből származik és a különböző ecetekből. Egy különleges keserű dinnyét is hozzáadnak sok ételhez, ami kiválóan egészít ki más ízeket. Ezek mellett gyakran használnak még szárított narancs héjat, fokhagymát, gyömbért, szezám olajat és egy babból készült krémet.
A só is nagyon jelentős szerepet játszik a szecsuáni konyhában, és ezen a területen számos különlegesen ízesített sót készítenek, melyek segítenek megkülönböztetni a szecsuáni konyhát más regionális kínai konyháktól.
A szecsuáni konyhát a gazdag hagyományos ízei emelik ki, amelyek egy több száz éves kultúrában gyökeresedtek meg, és a természet erői által formálódtak. Az eredeti szecsuáni konyha egy egyedi étkezési élményt nyújt, amely tele van kalandos és kreatív ízekkel.
Néhány szecsuáni és más kínai tájegységről származó nagyon érdekes összeállítású gasztronómiai csodákról olvashatunk is Műkedvelő Hedonista gasztroblogger oldalán.
Szóljon hozzá