Otthoni kávézás – fizikai és látványbeli élvezet jön el, amikor nem akarózik egy jó kávéért kimozdulni. Akárhány kávézó is van a közelben, akárhány kedves (vagy kevésbé kedves) kiszolgálót is ismerünk.
Most nem a kovidos (új szó?) tiráda következik, hogy hiszterizáljuk magunkat és másokat a járvány veszélyével, hogy kerüljük az embereket, nehogy elkapjuk. Hogy menjünk át az utca túlsó oldalára, amikor a járdán egy kóbor embertársunk jön velünk szembe. Nem.
Mert nem megyünk sehová. Otthon maradunk.
Nem a home office kényszerűségéből, hanem amikor épp nem dolgozunk a szobából elkerített mini irodánkban. Hanem amikor lusták vagyunk. Amikor egy kis melengetésre vágyunk, mert didergős egypár plusz vagy mínusz fokok repkednek kint a levegőben. Amikor Shrek hírhedt mondásával ellentétben bizony hogy jobb bent mint kint. Nem mellesleg megspóroljuk magunknak, hogy valaki mellettünk azért veszi le magáról a maszkot, hogy minket gyanútlanokat telibe prüszköljön.
Helyette ott az otthoni kávézás mint látványbeli élvezet.
Aki kávézásra adta a fejét, óhatatlanul a kisérletezéssel is kezet fogott. Melyik fajta, milyen őrlésű a pörkölt kávé ami legjobban tetszik, melyik technikájú kávékészítés passzol hozzá a legjobban.
Télen az influenza+Covid idején különösen jó elfoglaltság a kisérletezés, hoz a konyhára bőven.
Ahogyan a cigiseknek az öngyújtó tapintása rágyújtáskor, ugyanúgy tartozik a kávézáshoz a pohár fogása. Összenőtt fogalmak, csak abból az egyfajta pohárból ízlik a kávé. Ez az élvezet része, ráhangolódtunk a pohárra. Sokan azt sem engedik meg, hogy az életük jobbik fele hozzányúljon, nemhogy abból igya a kávéját.
Kétfajta az ember, a kávéivó meg aki nem ivott jó kávét.
Pohárválasztásunk nem önkényes, esszpresszóhoz másfajta kell, mint az összes többihez. Így kétfajta pohár a minimum arzenál. Megszokástól, hangulattól függően a nagyobb volumenű italnemű (hosszú kávé, latte, cappuccino, stb.) követeli ki a magáét, délutánra ott a ristretto vagy egy presszókávé.
Kisérletezéseinket ne rejtsük el. A törekvésért jár az elismerés, ez a jutalom. Lengyel László szavaival, másként „ Mit ér a gazdagság, ha nem lehet vele élni, dicsekedni, a világnak megmutatni? ”
Néhány kísérleti ital nem kísérleti képe mutatja meg, hogy a koffein nem minden. Van a kávézásban némi esztétikum is.
Lezajlott egy áttörés a duplafalú edények világában. Harminc éve még csak a tej forralására szánt pitlik voltak kaphatók, azok is a művelt nyugat konyhafelszerelési boltjaiból szivároghattak ide. Meg régebbről voltak ugye a termoszok a tea melegen tartására télen. Olykor rummal, hogy az ne lássék.
Ma már filigrán, vékony boroszilikát üvegből készül olyan cucc, ami tényleg szemet gyönyörködtet. Közben garantálja, hogy az utolsó kortyocska is olyan forró maradjon, mint a legelső. Vékony üvegrétegei azért hatékonyak, mert köztük a zárt térből kiszívják a levegőt, így még jobban szigetel. Filigrán, ennek dacára jobban tűri az ütéseket, közel sem annyira törékeny mint egy sima üveggyári.
Így néz ki használatban:
Van belőle pintes méretű is és általa a korsónyi sör is végig hidegen marad, kívül pedig nem csapódik le rá pára. Erről majd nyáron, rövidesen, kell több szó essen.
A spanyol cortado kávéital kapcsán időztünk el korábban a kávéspoharak világában, lásd itt.
