James Patterson A Madártollas Gyilkosságok krimije nem is indulhatna rosszabbul. 2020-as kiadás dacára csak most fedeztem fel, és ez igencsak rossz érzés lévén Patterson egyik kedvencem.
Lenyelve a békát konstatálom, hogy már 2 évvel ezelőtt is drága könyv volt 4.480 forint indulóáron. Ár szempontjából még ma is az, a napi létezés hiába szoktatja galoppozó inflációhoz a nagyérdeműt.
James Patterson A Madártollas Gyilkosságok könyve kísérlet.
Arra nézve, hogy az ógörög eredetű ’pszichológia’ és ’pszichoterápia’ témakör – tömegesen ködös jelentéstartalmat hordozva itthon – miképpen segít ki egy (vagy több) írót a mondanivalótlanságból. Amikor csak a név adja el a sztorit. Általánosságban egy krimi akkor ütős, ha a jámbor olvasó – és erre megvan benne az igyekezet, hisz’ azért vette meg a könyvet – képes elfogadni az író(k) által tálalt helyzetet. Élettől nem teljesen elrugaszkodottnak tartja majd és a regény szereplőivel ilyen-olyan mértékben, de képes együtt gondolkodni, vagy netán valamelyikükkel többé-kevésbé azonosulni.
A Madártollas Gyilkosságok nem pont ilyen.
Az áldozatok úgy sorjáznak, ahogyan egy jól megépített dominó-sort ha elindítanak, a kezdő darab megállás nélkül hosszasan csak kaszálja, kaszálja, kaszálja az éppen eggyel előtte lévő dominót. Sanszod sincs hogy kitaláld, mikorra dől el az összes.
James Patterson /U.S.A./ egy olyan mintát alakított ki az elmúlt öt (vagy tíz) évben, hogy a könyvborítón legfelül mindig az ő neve szerepel de alatta egy másik név is ott van, társíróként. Utóbbi pár Patterson könyvet elolvasva (angolul) két megállapítás kívánkozik.
Az egyik az, hogy a James Patterson krimik terén durva elmaradásban van a magyar könyvkiadás. Másik megállapításként jön a megnyugtató érzés, hogy mára ez nem is tűnik nagy mulasztásnak.
Nem tudni hogy miért kell szerzőpáros egyikének odanyomni Pattersont, amikor ezek a könyvek igen ingadozó minőségű sztorik és ordít, hogy névházasságról van szó. Van egy krimi amit már megírtak, Patterson megnézi és ha felfedez benne rokonságot a saját írói világával – vagy bármivel – akkor adja hozzá a nevét és a könyv máris mehet a nyomdába.
Nem akarva bántani a szerző világhírnevét – a biblia és a szakácskönyvek után ma ő a legkelendőbb példányszámú eladást generáló író – a szerződések foglyaként vagy más okból érződnek a fentiek.
James Patterson A Madártollas Gyilkosságok krimije
is két író tollából csordogált elő. Képzavar, de ki bánja… A szerencsés, akik James Patterson maga mellé emelt ahogy a Parnasszuson ül és fehér felhőbe burkolózva a lábát lóbálja: J. D. Barker.
Pont egy olyan kaliberű íróról van szó, aki talán az utolsó író a sorban, hogy Patterson támogatására szoruljon. Regénytrilógiájából került már terítékre könyvbemutató, ami nyilvánvalóvá teszi a tényt.
Gyakorló krimi olvasóként elvárható, hogy a szerző(k) az olvasó türelmével és nyitottságával nem visszaélve kellő respekttel nyíljon egy kiskapu, hogy az olvasó legalább találgatni legyen képes. Az eredeti cím /The Coast-to-Coast Murders/ sokkal találóbb, kb. ’Gyilok keresztül-kasul’, mint a magyaré. Utóbbi az 1970-ben elhunyt Erle Stanley Gardner író krimicímeinek a stílusára emlékezet.
A sztori fordulatos, tele nagyobbnál nagyobb meglepetésekkel, olvasmányos stílusú és izgalmas. Csak éppen lövésünk sincs, hogy mi a fene történik. Az író(k) olyan gyorsan keveri(k) a lapokat, hogy azt sem vagyunk képesek megállapítani, hogy römizünk vagy makaózunk. Aki szeret olyan hullámvasútra felülni, ahol a mélység felé csak az elindulás a biztos de a megérkezés már nem annyira, akkor hajrá.
Neki írták ezt a krimit.
James Patterson A Madártollas Gyilkosságok
Szóljon hozzá