J. D. Barker A HÍVÁS krimije brutális történetet rajzol fel pár határozott vonallal, majd később mindössze annyit tesz, hogy a kontúrokat finomítja.
Szárnyalás után zuhanás a mélybe, az Ikarosz-jelenséget nap mint nap képes produkálni az USA média világa.
Erről (is) szól J. D. Barker A HÍVÁS krimije.
A népszerűséget hogyan kell elérni, vagy ha ez nincs, legalább a hallgatóság osztatlan figyelmét hogyan kötni le.
Legjobb, ha pár taxit robbantunk fel New York közepén. Amellett hogy szó szerint ’nagy durranás’, az örökösen hömpölygő autóáradatot meg lehet vele akasztani és tényleg odavonzani a közömbös közlekedők figyelmét. Vagy felkelteni miközben haza- vagy munkába menet azon agyal, hogy vergődjön át roncsok blokkolta dugókon.
A figyelem lekötése Jordan Briggs rádiós guru névjegye.
Belemenős, rámenős, szókimondó, gátlástalan, törtető, kíméletlen. Ő lett saját maga védjegye.
Népszerűvé vált sikerhajhász, ennek eléréséhez és fenntartásához neki semmi sem szent és semmi sem drága. Jordan Briggs nő és tíz férfi céltudatosságát meghazudtolja. Azonban az amerikai álom mellett ott nyomaszt az amerikai álmatlanság. Amikor azért nem lehet aludni, mert a holnap nincs még itt és hozhat bármi(szörnyű)t is.
Neki sikerül naponta milliós hallgatóságot produkálni. De egy nap ez egy betelefonálónak nálánál is jobban sikerül. Konkrétan Jordan Briggs összes idegszálát gúzsba kötni. Amikor alternatív választás elé állítva a nőt, annak döntése miatt robban fel hét sárga taxi. Önkényes és igazságtalan helyzet. Kiszolgáltatottság a köbön.
Erőteljes nyitány egy operához.
A mű elkezdi élni életét. A nyitányt követi a kibontakozás. Szegélyezi sok halál, újabb robbantások. Meg a város több pontján szimbolikus helyszínekké berendezett helyeken sokszor kínzásokkal felturbózott gyilkosságok.
Minden szál öszefut, nem máshová mint Jordan Briggs betelefonálós műsorának porondmesteréhez. Erről nem a véletlen gondoskodik. Minden öléséért az a bizonyos – visszatérően – betelefonáló hang a nőt teszi felelőssé. Nevezzük a betelefonálót Bernie-nek. Ha már a könyvben a szerzőtől ezt a nevet kapta és így hívja magát.
Barker írói eszköztára nem fukar gyűjtemény és az olvasót ellátja eseményekkel rendesen.
A krimi irodalom egyre extrémebb történeteket szül. Egy sablonosan felépített, követhető és transzparens szereplőkkel megtűzdelt sztoriért manapság egy fityinget sem ad könyvkiadó.
Sok lelemény kell ahhoz, hogy egy író az embertársainkat hányféleképpen vonhassa ki a forgalomból. Ha nem baleset vagy véletlen végez velük, akkor jön J. D. Barker úr és vele széles spektrumú öldöklésre számíthatunk.
Amikor munkára fogja az írógépét vagy a notebookja billentyűzetét.
J. D. Barker A HÍVÁS krimije amolyan bosszúállós zsánerű.
Szikra a puskaporos hordónak, hogy egy tízéves trauma tör valakiben a felszínre. Addig csak benne munkál, pusztítja belülről. Hogy azután belőle kilépve bosszúja tömegesen kezdjen irtani embereket.
Bár az író jobban értesült és többet tud nálunk, mégsem hagy elég fogózót az olvasónak. Viszont az elején a főhős nő sem tud többet, mint mi. Aztán az író segít az olvasónak és a történéseken keresztül helyzetbe hozza.
Az elhalálozó emberek között felfedezhető kapcsolódásokról apránként libbenti fel a fátylat.
A kibontakozás borzasztó, Bernie egy szociopata legszebb tüneteit mutatja, miatta az emberek csak úgy hullanak. Megnyugtatásunkra az író végül elmondja az okokat is, összeáll a nyugtalanító kép. Már akiben.
Szerencse, hogy emberéleteket csak papíron lehet ilyen gyorsan és ilyen válogatott eszközökkel lenullázni.
Krimi lévén sokan félnek és sok szereplő szenved.
Van aki lőtt sebtől, van aki a lelkiismeretétől. Jordan Briggs eleinte semmitől. Csak onnantól fogva kezd bele, amikor a lánya élete kerül a mérleg egyik serpenyőjébe.
A másik serpenyőbe valami olyan tettet kellene neki személy szerint rakni, amihez nem fűlik a foga. Eleinte.
Ebben a krimiben egy stabil pont megvan. Az eszelős gyilkos, aki mindent évekre előre kitervelt.
Stílus szerint nyaktörő a sebesség, óriási a feszültség. Az események sora durva és még durvább, elmegy a kegyetlenségig. Széplelkek ne vegyék meg a kötetet, másoknál a bő 500 oldalas krimi időtöltésnek beválhat.
Ha ezt nevezik szórakoztató-irodalomnak, akkor inkább váltsunk műfajt és nézzünk vicces filmeket.
Végig kísértett a gondolat, hogy J. D. Barker ötlete Chris Carter könyveiből származik. Az ő stílusa az, hogy az olvasó szinte csak egy néző. Pláne hogy Cartertől idén február óta olvasható egy fentivel azonos című krimi.
__________________________
*A bosszú hidegen tálalva az igazi.
