Érkezés: mostanság a Sci-Fi egyike azon kevés műfajoknak, amit remake vagy folytatás hiányában is hajlandó bevállalni a filmipar. Hozzá kell tennünk, hogy az Arrival cselekménye már létezett korábban, könyv formában, de milyen adaptáció sült ki belőle?
A Ted Chiang által írt, Story of Your Life c. regény alapján leforgatott Érkezés (The Arrival) nem új keletű témát feszeget. Történetmesélési szempontból kétségkívül máshogy közelíti meg azt. Láttunk már szomorú, vidám, félelmetes vagy éppen botránkoztató filmet arról, hogy űrlények szállnak le bolygónkon, de egyik sem helyezte a fő karaktert (Dr. Louse Banks, akit Amy Adams testesít meg) és a planétán lezajló, reakciós zűrt ennyire hiteles, óvatosan kibontott köntösbe.
Ehhez persze szükség volt az életszerű környezetekre, a finoman vezényelt operatőri munkára és Jóhann Jóhansson melankolikus, ősi és túlvilági motívumokat vegyítő, erőteljes zenei betétjeire.
A film története röviden, lelőtt poénok nélkül. Tizenkét földönkívüli űrhajót találnak a Föld különböző pontjain, melyeknek „legénysége” hajlandóságot mutat az emberi fajjal való kommunikációra. Az amerikai haderők képviselőjeként Weber Ezredes (Forest Whitaker) felkeresi az idegen nyelvekben élen járó specialista Dr. Louise Banks-t. Felkéri a nőt, hogy segítségével kiderítsék, honnan jöttek az idegenek és mi céljuk van a Földön?
Az érkezés nélkülözi az akciófilmekre jellemző harchullámokat, tömegmészárlásba zajló konfliktusokat. Ettől függetlenül hihetőnek mutatja be a népesség reakcióját az idegenek érkezésére. A reakciók szerint a nemzetek közötti feszültség, a nézeteltérések okozta nehézségek több ízben is konfliktust okoznak. Innen azonban már nem tudunk részletesebb információkat közölni, mert azzal a film fontos mozzanatait árulnánk el.
Ettől függetlenül annyit közölhetünk, hogy a történet két szálon tereli a nézőt. Egyrészről az emberek próbálják megfejteni az idegenek furcsa jelzéseit, másfelől Louise Banks fejében is ahogy telik az idő és egyre többet tud meg a lényekről, kisebb-nagyobb zűr keletkezik.
Így aztán nyomon kísérhetjük egyfelől a kétségek közt őrlődő emberek, másfelől a gyermekét elvesztő édesanya bevillanó emlékképeit, melyek látszólagos összefüggést állítanak fel a történet előrehaladásával.
A Dennis Villeneuve által rendezett film erős nyomot hagy a nézőben és mindkét cselekményszál önálló üzenetet közvetít. A történettel párhuzamosan olyan témákat is keringtet közben, melyek a kommunikáció, a nézeteltérések és a nyelvhasználat lényege köré fonódnak. Ezért a film java nem annak képeiben, hanem a hátteres jelentésben mutatkozik meg, már amennyiben a néző magyarázatot akar fűzni a karakterek beszélgetéseihez.
A 47 millió dollárból leforgatott film csak az USA-ban 73 milliós bevételt hozott, az imdb.com szerint. Különös hangulatú produkció, mely elsősorban nem izgalmakat, hanem elvi kérdéseket oszt meg nézőjével.














