A ’diéta’ szó manapság negatív felhangot kapott, pedig fogalmi köre csak az irányított étkezést és a tudatos étrend összeállítást fedi. Ezért ez nem hogy nem negatív, hanem kifejezetten biztató jellegű.
A diéta főleg a nők figyelmének központjában van. Vele rokon gondolat a lemondás, a sanyarúság, a le-föl menő kilók jojója. A nők diétája a nejlonharisnya viselésre hasonlít. Hordják, elszakad, elő egy másikat. Hordják, nem tetszik, elő egy másikat. Hordják és nem tudják elmondani, miért kényelmetlen vagy egészségtelen. A nejlonból készült harisnya tényleg olyan.
A diéta vezérmotívuma az alakformálás (leginkább a fogyás) mélyen gyökerező vágya, az egészségmegőrzésé kevésbé. Más helyzet, ha az orvos egy betegség megkövetelte diétára fog.
Ez is a téma, mivel a kóros elhízás vége a rendelő felkeresése, mert jönnek a belőle fakadó betegségek. Sajnos ennek fő oka, hogy Magyarországon az elhízást nem tekintik betegségnek. A magyar konyha nehéz és fűszeres ételeinek elfogadott velejárója a hízás.
Pedig a túlsúly – nem 4-5 kilóról beszélünk – a betegségek egyik forrása. Keringési és szervi hatásait ismerjük, nem feledve az általa okozott mozgáshiányt sem.
A nőknek nem privilégiuma a diétázás, a férfiak közül is sokan követik. Tetszési vágy, hiúság náluk mégsem olyan erős vonzerő. A diétázás és a maszkulin jelleg gondolkodásukban nemigen fér össze.
Mindig is ismert volt a cukor, az ’édes’ az írott történelem óta a négy alapíz egyike. A természetben a méz volt a kézenfekvő forrása és a cukornád levének az ilyen-olyan (nem ipari) hasznosított formái. Ipari előállítású répacukor először 1801-ben hagyta el egy németországi gyár kapuját.
Innen jutottunk el oda, hogy a táplálékok zöme édesítve kerül elénk. Gyorsétkezdék még a hamburgert is előszeretettel hozzáadott cukorral kínálják. Akármilyen bizarr is a tény.
Földrésznyi léptékben az amerikaiak a leginkább elhízottak, európai nemzetként viszont a magyarok.
Az USA 1872-től az egy lakosra jutó, akkor még alig egypár kilós hozzáadott cukor éves fogyasztását 100 év alatt megtízszerezte és azóta sem állt le.
A világ cukorfogyasztása az elmúlt 50 év alatt megháromszorozódott.
2005-2009 közötti éves szintű KSH adat szerint finomított cukor (+ méz) fogyasztásunk átlaga ≈32 kg.
A magyar csecsemőket is beleértve közel 9 deka boltban vett cukrot nyel le naponta mindenki
HOLOTT
dacára annak, hogy a cukrot (és finomlisztet) ipari termékként az emberek TÖMEGES mértékben eszik, a bennük lévő anyagokra semmi – de semmi – szükségünk nincs abban a formában.
Vrábel Krisztina
Ennek mentén jutunk el Vrábel Krisztina szénhidrátdiéta elvű recept- és életmód könyveihez.
A szénhidrát számolás nem analóg a kalóriaigény számítási sémákkal vagy más divatos matekozással. A receptgyűjtemény a létezésével cáfolja az igen elterjedt reklámszöveg fordulatot:
…a szakorvos kétségbe esve látja, hogy ez (vagy az) a fogyókúra napok alatt mennyire hatásos…
A valóságban a drasztikus, éheztető fogyást azonnal érzékeli és rögtön takarékos üzemmódra vált át a szervezetünk, majd a kúra elmúltával minden veszteségét gyorsan visszapótolja, sőt annál többet is.
A nem tudatos evés egy új fogalmi kör része. Ötletszerűen étkezve nagyjából lehet, hogy minden szükséges tápanyaghoz hosszú távon hozzájutunk, mégis szervezetünkben a „minőségi éhezés” napi szinten állandósul.
Ennyi terjedelmes felvezető után a következő – egyben befejező – rész teszi teljessé a vizsgálódást
A cikk folytatása itt található: https://kavehazmagazin.hu/dieta-es-ami-mogotte-van-2/
Fotó forrása: www.160g.hu
Szóljon hozzá