David BALDACCI Az irgalom útja nyilvánvaló értesítés egy új regénylánc megszületéséről. Ez az első darabja és egy FBI-hoz elszegődő, megkérgesedett lelkű, igazságkényszer hajtotta ügynöknőről szól.
A fegyveres testületben keresi azt az igazságot, amire gyermekkorában leplet borított egy bomlott agyú sorozatgyilkos. Hogy kideríthesse az igazságot, hová vitte magával a pszichopata a hatéves ikertestvérét. A már huszonkilenc évvel ezelőtt történt bűnügy mind máig felderítetlen maradt.
Ezzel indul a könyv és pont így is ér véget. Hősünk, Atleee Pine a szuperbiztos börtönbe ellátogatva újra felelősségre vonja a kb. hatvanszori életfogytos gyilkost:
– Hol van a testvérem?
Ahhoz nem kell vaslogika, hogy a vadiúj David Baldacci regényhős kalandjainak lészen folytatása.
A regény címe szójáték, az eredeti Long Road to Mercy szóösszetétel azért talányos, mert az angolok a könyvcímben minden szót igyekeznek nagybetűvel kezdeni, ha az összes szó eleve nem nagybetűs.
A tükörfordítás ‘hosszú az irgalomhoz vezető út’ lehetne, csakhogy az író bevisz egy csavart, a Mercy szó az irgalmon túl egy női név is*. A név, amit Atlee Pine leány ikertestvére a keresztségben kapott.
A könyvcím így ‘A Mercyhez vezető hosszú út’ jelentéssel is bírhat. Ennek az útnak a hosszát az odáig elvezető egymás utáni regények száma határozza majd meg, ami egyelőre David Baldacci titka.
Egyébként a könyvnek és a címének a mostani formában az égvilágon semmi köze nincs egymáshoz.
Ha Magyarországon, ahol ezzel a címmel a könyvet a kezünkben tartjuk, nagyon ki akarunk lépni a minket körbeölelő valóságból, egy ilyen mesekönyvet kell elolvasnunk. Baldacci most is a nemzetközi összeesküvések és a kémvilág felé kacsintgat, ahogyan az előző magyarul kiadott regénye, a Kiút is.
David BALDACCI Az irgalom útja
cselekményként nem kevesebbet futtat le, mint azt a gondolatot, hogy az amerikai sas szövetkezik az orosz medvével és egy piszkos trükk révén az amúgy is katasztrófa helyzetben élő Észak-Korea népét a csolima mitikus jelképállatával együtt eltörölhesse a Föld színéről. Ezt kell mgakadályozni minden áron. És meg is akadályozzák. Jóllehet ‘és’-sel nem kezdjük a mondatot. Ha az egyáltalán mondat.
David BALDACCI Az irgalom útja sztorijának a veleje az író saját sommás megfogalmazásában: “Itt vagyunk mi, két tökös nő egy férfiak uralta világban [p. 297.]” Ebből kiderül, hogy egy nőtársa segíti.
Mindez egy párórás olvasási időre igényt tartó tempós lendületű eseménysorban zajlik. Sok ember kell meghaljon, akik zömében a markánsan elkülöníthető rossz oldalon áltak, de néhány jónak is ott kell vesznie. Legnagyobb galádság az író szerint egy málhásöszvér elpusztítása, egy vétlen állat a nagy játszmában. Közép-Nyugaton robogó vonatból kihajított észak-koreai diverzáns az nem annyira téma.
A könyv végén a katartikus végkifejlet: a harcműcészetét gyilkolászásra használó FBI-ügynöknő újra időt szán az évtizedes lelki traumájával való törődésre, és megint testvére halálának a nyomába ered.
Baldacci tanácsadói pontosan tájékoztatják őt egy jól értékesíthető új regény főcsapásának kívánatos irányáról, a benne foglalandó fordulatok fajtáiról, az erőszak mértékéről és elfogadható vállfajairól.
Baldaccit a Donald Trump – Kim Jong Un tárgyalások előzményeként lezajlott katonai kakaskodás ihlette 2018-ban és egy képzeletbeli alternatív forgatókönyvet írt arra, hogy a tárgyalások zátonyra is futhatnak. Az írónak ördöge lett, beletrafált. Ez az általa “B” forgatókönyvnek elképzelt változat azonban a valóság próbáját nem állná ki. Ezért rakják az ilyen könyvet a fiction-thriller gyűjtőpolcra.
