A Föld túlfogyasztásának napja 2021. évben július 29. Azaz a mai napra esik. Ha nem pont ma olvassa el bárki ezt a cikket, akkor is így van.
Bonyolult forráselemző számítások alapján egy adott évre vonatkozó határnap azt jelöli, amikortól számítva az adott év fennmaradó részében már kiraboljuk bolygónk forráskészleteit, mert már nem képes azokat megújítani. 7 hónapnyi mértékben még igen, utána már képtelen rá.
Bő fél év alatt felfaljuk a Föld éves megújuló képességét.
Elszomorító, borzasztó sőt botrányos. Hogy egyik évről a másikra nem képes a magát értelmesnek, okosnak sőt magát felsőbbendűnek tartó emberiség ezt megérteni, feldolgozni és tenne ellene.
Ha nem is rögtön tettvágyként, legalább lelkiismeret-furdalóként kellene az emberekre hatást gyakorolnia.
Tavalyi cikkünket visszanézve ez a dátum szintén júliusi volt. Tavaly is sőt tavaly előtt is már így volt. Boldogok legyünk, hogy 5 évvel ez előttről még augusztusi dátumról tudósítottunk?
Keserű, hogy a Föld túlfogyasztásának napja 2021-ben is július.
Évek óta júliusi a ’fiktív’ hónap, a Föld megújuló képességének a semmibe vételét tekintve az emberiség felelőtlensége igen nagy. Nem képes évek sora alatt sem előre lépni ebben a témában.
Hegyibeszéd és lelkifröccs helyett el kell könyvelni, hogy a tendencia szerint az emberiség egy egyre szűkülő alagútba űzi, hajszolja magát egyre beljebb – ahonnan a végén nincs megfordulás, visszaút.
A percnek élő, nihilista és felelőtlen embertömeg egyes emberektől áll össze, így az egyénektől kiinduló döntéseinek sorával cselekszi meg mindazt, ami a Földet trendként irreverzibilis lepusztulásba viszi.
Vannak tervek, meg stratégiák, de az egyes országok kormányai ilyen tekintetben folyton egy másikra várnak (vagy mutogatnak) és saját portájukon nem kezdik meg a söprést. MERT SOKBA KERÜLNE, NÉPSZERŰTLEN LENNE a mindennapokban és EZZEL választásokat lehet bukni.
Ahogyan az egyes ember sem teszi meg a megtehetőt. Várja-lesi a másikat, hátha az majd elkezdi (helyette is). Tudományos az ökológiai lábnyom, meg minden de nem helyettesíti a cselekvést.
Tömegeket az általuk (demokratikusan) választott országvezetés tud csak a helyes irányba terelni. Ha akarja ezt, vagy érdekli ez egyáltalán. Amíg Magyarország a szegényes ipara és mezőgazdasága okán a szabad széndioxid-kvótáját eladja a nagy szennyezőknek, addig kis hazánk nem az élcsapat tagja.
forrás: https://data.footprintnetwork.org/#/
Pénzt csinál(t) a kibocsátáskereskedelem révén, holott fékként kéne kezelnie a fölös készleteit. Nem az eladására, hanem a megőrzésére lenne felhatalmazása de valamiért nem rendez nemzeti konzultációt se’ róla. Lehet, hogy a világ fenntarthatóságának lózungja alatt meglepődne a tömeg ezirányú reakcióján.
képanyag: www.overshootday.org
