Miért veszünk egyszer használatos adagolt kávét? Mert ez jól beleillik a mai internetes-féjszbukkos világba.
Az internet az emberiség tudásának komplett tárháza szinte kéznyújtásnyira. Mégis az egyes ember tipikusan nem akarja az igét, neki az internet az a reggelire szánt tükörtojás fotójának a megosztása a Facebook-on.
Markánsan mutatkozik ez az irányultság az otthoni kávékészítés terén is.
Kezdetben vala a letűnt KÖZÉRT boltokban a pénztár után a kijáratnál a nagy zarándokhely.
A Fűszer Csemege cég mottója egyértelmű volt. A legjobb kávét is elrontható a darálással. A nagyobb KÖZÉRT helyeken két szörnyeteg is nézett farkasszemet a néppel, az egyik a normál daráló, a másik a finomdaráló volt.
Artista mutatvány kellett a helyes használathoz.
A zacskóból a pörköltkávé szemeket felül kellett a garatra zúdítani, örök hála a gravitációnak. A ledarálandó kávéhoz gyűjtőedény nem dukált.
A precíz mókus alul a garat szűkebb átmérőjéhez hasonló keresztmetszetű kiömlőcsőre ügyeskedte rá az arra ráférni alig akaró, épphogy leürített kávézacskót.
Ezután kellett lenyomni a piros csőrszerű motorkapcsoló kart és indult a szerelemvonat. Ameddig nyomtuk, addig ment a darálás. Nem lehet tudni, hogy mennyi kávé megy a zacskóba, hiszen az nem átlátszó és rajta van a kiömlőcsövön. Tájékozódás csak hang után ment, amikor felpörgött a zakatoló motor fordulatszám, felsivítva akkor végzett a darálással. Ez a minden-csak-nem-felhasználóbarát rendszer évekig üzemelt.
A lustább – és okosabb – magyarral nem lehet kibabrálni. Majd én tartom az üres zacskót a ferde kiömlőcső alatt és látom, mikor lesz tele. Kivéve, ha a gép a darált kávét nem folyamatosan okádta ki, hanem lépcsőzetesen, löketekben. Azt is ferdén és mindig változó szögben. A kevesebbje kirepült, a nagyobb adag csak kizuhant.
Aki próbált a zacskóval a folyamatosan változó mennyiségnek és leesési szögnek utána menni, az pórul járt. Előbb-utóbb kapott egy akkora adagot, amit nem volt képes a zacskó átmérője egyszerre benyelni, mégha a szöget el is találta. Vagy a pillekönnyű üres zacskót az első daráltkávé zuhatag elfordította a kezéből és az adag zöme a zacskón kívül végezte. Netán az üres zacskót a navigálás közben a kéz roppantotta meg, a zacskó szája becsuklott, ezért ment szinte az egész mellé.
Viszont megvolt az előnye, látszott ami történik. A gép(ek) környéke mindig úszott a darálmányban.
Az egészben a valós gond nem ez volt.
Hanem az, hogy a daráló egyfajta tehetetlenséggel dolgozott. Volt belül egy olyan szakasza, ahol a benne lévő darálmány nem csak hullott, hanem a gépben magát tolta előre. Így mindig maradt benne elég sok az előző darálásból. Az előző használó által vett Karaván, Extra, Rio, stb. maradéka alapesetben az éppen drágán megvett Omnia üres zacskójában landolt.
Ez zavaró volt nem az akár egyforintos árkülönbözet okán, hanem az Omniának jóval nagyobb volt a presztízse.
Sokan mégis ezt az intézményes (ingyenes) darálást tolták, nem vettek otthonra drága (elektromos) kávédarálót. Azokkal mindig sok volt a macera. Az állandó tisztán tartáson túl nehéz volt eltalálni a jó finomságot, a darálmány durva lett vagy púderes, utóbbitól sok kávéfőző fajta – Midipress, Plutó, stb. – könnyen felrobbant.
Amúgy reggel félkómás állapotban ki akarna kávét darálgatni ahelyett, hogy nagy svunggal már ihatná a levét?
És lőn a svájci csoda. Jött a kapszulás adagolt kávé. Vége a barista dicsfénynek.
Miért veszünk egyszer használatos adagolt kávét?
Sztenderd kávéfőző típushoz tartozik a sztenderd fajta/mennyiség/pörkölés/darálási finomság/aroma a típustól függően. Mindent ad a gyártó (ekvivalense az internet), a felhasználót nem fárasztja (ekvivalense a Facebook).
A kapszulás kávé hajnalán az nem volt baj, hogy külön gép kellett hozzá, az sem, hogy drága volt egy kapszula.
Az sem volt baj, hogy kapszula-készlet csak ezrekért volt megvehető. Emellett nagyon nem-környezetbarát volt.
De csupa kényelem, gyors és kézre áll, ízvilága széles, dizájnosak a kávéfőzői, büszkélkedni lehet vele hosszasan.
A papírba kiszerelt ESE pod rendszerű adagolt kávé nem lett siker, bár ugyanezt tudja és még környezetbarát is.
illusztráció forrása www.mkvm.hu
