Kávéfőző kávézsír mentesítése témában nem sok fellelhető anyagot találunk.
Kellő tájékozódás, utánjárás és sikeres beszerzés után otthon teljesít az áhított nagy tudású kávéfőző gépünk. Kitanultuk a használatát, ismerjük az erősségeit és azt is, mire kell jobban ügyelni vele egy jó kávé elkészítéséhez.
Szinte mindegy, hogy milyen elven működik és milyen szolgáltatáskört teljesít a készüléke, amikor a kávéfőző karbantartása kerül szóba, mindenki automatikusan a rendszer vízkőmentesítésére gondol. Olyan folyadékra, amit magunk állítunk elő a gyártó által forgalmazott (jó esetben előírt) tablettával, vagy egyszerű népi módszerekkel. A cél a rendszeren átmenő forróvízből és gőzből kiváló vízkő lerakódás eltávolítása.
A szerek és a belőlük előállított folyadék nem támadják a készülék tömítéseit, baráti anyagok. Mivel a lerakódás kalciumos, meszes, adja magát a savas közeg az eltávolításához. Vagy a gyári útmutató szerint hozzuk létre a savas oldatot, vagy egyszerűen ecetes vízzel, esetleg szódabikarbónával dolgozunk és kész. Alumínium belső felületeknél az ecetes víz változat kerülendő.
Körülbelül kétszáz csészényi kávé lefőzése után vagy havonta – gyártmánytól függően – válik aktuálissá, és rendszeres elvégzése a készülék hosszú élettartamának az egyik garanciális eleme.
A kávéfőző kávézsír mentesítése a másodlagos témakör, amire ritkábban térnek ki a kávéfőző használói. Helyesebb elnevezéssel kávéolajról beszélünk. Az őrölt kávé ízanyagának és aromáinak a zöme kötött-oldott anyagként tartózkodik a kávéban, az oldószer maga a kávé olajos állaga.
A babkávé kávézsír koncentrációja a fajtánál eldől. Az arabica másfélszer akkora zsírtartalmú, mint a robusta. Mellékesen az arabica cukortartalma duplája a robustáénak míg koffeintartalma csak a fele. Ezért annyira markáns az eltérés a két vivőfajta tulajdonságai és ízvilága között.
A kávészemek pörkölésénél az enyhe vagy erős barna szín is a kávéolajnak a hőhatásra történő elszíneződése miatt keletkezik. Így már a pörkölés fázisában el is indult a kávé ízének megváltozása.
A darálás finomsága is befolyásolja, hogy mennyi olajosság szabadul fel a kávészemből. Mennél finomabbra őrlik, annál több préselődik ki és ettől lesz zsírosabb a morzsolási érzete.
A kávékészítésnél a már pörkölésen átesett és utána fel is forralt kávézsír hajlamos a kicsapódásra és nem mindegy, milyen gyorsan hagyja el a forró csöveket.
Kellemetlen, ha az olajosság a forró kávéból a rendszerben megtett útja során kiválik. Forráspontja alacsonyabb a víznél, tehát hamarabb kicsapódik, 90 fokon is hajlamos az odaégésre és lekozmálásra.
A 18-20 bar nyomású profi gépek a kb. 90 fokos forróvizet (nem gőzt!) pofonszerűen küldik át az őrleményen. Alig van ideje a kávézsírnak kicsapódni, lekozmálni. A lassú kifolyású, szimpla túlnyomással működő kávéfőzők (lásd gázrózsán forralt kotyogó) bőséges időt adnak az olajosság kiválásának, odaégésének. Ez a letapadás számos lefőzés után tovább durvul és kesernyés, nem kívánatos adalékként járul hozzá a rosszízű kávézáshoz.
A kesernyés íz önmagában nem ellenség, hiszen a koffein is, amire vágyunk keserű ízként jelenik meg.
Szemben a vízkőoldás savas folyamatával, a kávézsír/kávéolaj eltávolítása lúgos közeget feltételez. Erre a magukra adó kávéfőző gyártók (Jura, Saeco, stb.) saját kiegészítőt árusítanak, csak használni kell. Ez lehet tablettás, vagy a rendszertől függően kapszulás kivitelű és az eljárás a vízkőmentesítés lépéseit követi.
A kávéfőző kávézsír eltávolítása a rendszer kímélése mellett a mindig zamatos és friss kávé elkészítésének kötelező koreográfiája. Természete szerint minden kávéfőzés után meg kellene tenni azon melegében. A vízkőtlenítés a géppel törődés, míg a kávézsír mentesítés saját magunk megajándékozása a csorbítatlan kávéélvezet végett.















