Kavagucsi Tosikadzu Mielőtt a kávé kihűl regénye az elsőkönyves írót rögtön az ismertségbe röpítette.
Saját maga írta színpadi művét adaptálta egy karcsú kötetbe. A darabot a Sound Snail Company (a név kb. Stramm Csiga Társulat) vitte színpadra, rögtön díjat is nyertek vele a 10. Szuginami Színházi Fesztiválon.
Belőle film is készült ’Kohi ga Samenai Uchi Ni’ címmel és a ’Négy sírás’ szlogennel reklámozzák.
Nyilvánvalósítva a japán történet-füzérben szereplő valamennyi nő erős érzelmi töltöttségét.
Egy korábbi könybemutatóban – ’A játék neve: Halál’ – írónő vállalkozott férfilélek rejtelmeinek ábrázolására. Most inverz az ok-okozat, a próza eszközeivel férfi író láttatja a női lélek rezdüléseit.
A fotó forrása
Az író a sci-fi műfajt gondosan kerüli, ezért semmilyen fantasztikus tárgyi elemet nem szőtt a regénybe.
Helyette sok vágyódást a négy főhősnő által igényelt lelki komfort után. Egy intellektuális-érzelmi utazás az időben, háromszor vissza a múltba, egyszer előre a jövőbe.
Időutazás kávéval
Mivel nem a technikai részletek a fontosak, a múltba érkezés mikéntje egyszerű. Be kell jelenteni a felszolgálónak az időutazás iránti óhajt egy forró kávét rendelve. Azt a kávézóban csak az egyetlen – kitüntetett helyen lévő – vendégszéken ülve szolgálják ki. Van még jópár szabály, amit az író kénytelenségből kellett kitaláljon. Ezek egyrészt fejben kezelhetővé teszik a regénybeli időutazást. Másrészt leveszik a gondot mindenki válláról, mert az is egy szabály, hogy a múltba visszatérve az ottani cselekedetek nem hatnak majd a jelenre.
Főszabály viszont az, hogy
addig tartózkodhat valaki a jelentől távol, amíg a kávéja ki nem hűl.
Ahogyan az időutazás végén az időutazó a langyosodó kávéját felhajtja, azzal tér vissza a mába.
A kitüntetett széken állandóan egy kísértetforma nő ül, és csak alkalmanként távozik a kávézó mosdójába. Akkor is csak rövid időre. Amint a nő felkel a székről, akkor nyílik bárki másnak módja az időutazásra.
Viszont a fentiek miatt kitartóan kell várakozni és résen kell lenni.
A nő egy volt időutazó, aki megszegte az időutazás főszabályát, hagyta a kávét kihűlni. Büntetésül addig azon a széken kell ülnie, amíg valaki ugyanilyen szabályszegés miatt nem mentesíti őt a büntetése alól.
250 oldalon 4 történet vár az olvasóra teljes szimmetriába öntve. Egy-egy nő története egyenként 80 oldalon zajlik. Mind a négy hölgy a kávézóban megfordult korábban és egymással is rokoni vagy egyéb kapcsolatban vannak. Közösségképző ismérvük maga a helyszín, a Funiculi Funicula* nevű kávézó. Annak is egy város legendává vált vonzereje, az IDŐUTAZÁS. A kávézó neve üzenetes, egy kényszerkapcsolatos oda-vissza menő mozgás jelképe.
Kavagucsi Tosikadzu Mielőtt a kávé kihűl
regénye a megváltoztathatatlanság kényszere és a nyomasztó lezáratlanság ellen emel szót. Bonyolítják ezt az helyi szokások. Amit egy japán író szándék szerint üzen, azt az általa ismert lelkületű japán olvasóknak szánta és mondandója egy másik kontinensen lehet, hogy egészen más regisztereket szólaltat meg.
Ez az író számára legfeljebb nehezítő, de nem akadályozó tényező.
Viszont egyetemes segítség a mindenkori olvasónak, hogy a japán emberek rezdüléseit remekül jeleníti meg.
Fegyelmezettek, rendezetten viselkednek, de a felszín alatt örök emberi kétségek munkálnak és törnek fel.
A japán férfiak mereven viselkednek, belül viszont tele vannak bizonytalansággal. Ehhez nem kell japán férfinak lenni, erre legjobb példa a regény szinte összes női szereplője. Lelki megpróbáltatásaik a végtelenbe tendálnak.
A könyv annak beismerése, hogy az emberek esendők és kell nekik a bizonyosság. Rádöbbent arra, hogy az emberi döntések teljes megértése saját maguknak is időbe telik. Ehhez segédlet az időutazás. Visszamenve a korábbi eseményekhez az időközben megértett dolgok segítenek másképp viszonyulni az akkori történésekhez. Segítenek megnyugodni. A négy történet mindegyikében az időutazónak hozzátesz valamit a életéhez a mában.
Ez mankó-e vagy beteljesedés, csak az tudhatja eldönteni, aki végigolvassa a könyvet, ami igen könnyen megy. Odavetett írói mondatokból a japánokról is megtudunk egyet s mást.
„A családja tengeri hínárral kereskedett”;
„Fuszagi tájkertésznek készült”;
vagy
„A kávé az Edo-korban, nagyjából a tizenhetedik század végén érkezett az országba. Kezdetben nem nyerte el a japánok tetszését.”
__________________
*A ’Funiculi Funicula’ helyi olasz tájnyelven írt nápolyi dal az ottani első kábeles hegyivasút átadása alkalmából. A kétkabinos megoldás pontos hazai megfelelője a Budai Vár oldalában működtetett Sikló. Egymással ellenirányban mérleg serpenyőihez hasonlóan mozognak.
