Café Párisi nagypolgári kávéház az Andrássy úton alig pár hónapja várja a kávékedvelőket. Az Andrássy útnak a Jókai tér és Nagymező utca által kivágott szelvényében nyílt meg új névvel és új választékkal.
Parketta, Thonet-székek és márványasztal. Volt itt előtte is kávézó az Alexandra könyvbirodalom zenitjén, aztán két évig semmi.
Nem fedezte még fel a tömeg, idővel a kávéház forgalma a mainál bizonyosan nagyobb lesz. A vonzásnak szívesen enged és betér az, aki több napos eső miatt most is az utcán ázva egy kis melegségre vágyik. Az utcáról a bejárat is csak diszkréten sugallja, hogy mit rejt az épület.
Kell is az eligazítás. A földszint jobb oldalán a tudományos játszótérnek nevezett Andrássy Élményközpont ottragadt Avatar kiállítás-csalogatója terpeszkedik és rontja le a látványt. A kiállítás áprilisban nyílt és szerencsére be is zárt.
Sokáig tartott visszamerészkedni, a viszolygást a Café Párisi nagyban segített legyőzni.
A Café Párisi nagypolgári kávéház a földszint végét lezáró lépcsősor tetejét uralja. A lépcső alján óhatatlanul felfelé fordul a tekintet és rögtön a Lotz Károly freskók díszes termét látja be ferdén. Itt még szabad alulról fényképezni.
Nem úgy, mint Angliában, ahol ezt február óta már törvény tiltja. Igaz ott alulról fotózni nem a mennyezetet tilos.
Helyet foglalva a grandiózus terem egyik asztalánál a kávés csészealj peremén Julius Meinl aranyszitázott emblémája üzen. Ne tévedjünk, egy kávéházban tartózkodunk. A szalvétára a bejárat csonka timpanonjának sziluettje is ráfért.
Az épület a bő százéves Párisi Nagyáruház előtt Terézvárosi Kaszinó volt, leégett és lett nagyáruház francia módra. Átriumos fedél alatt a többemeletes épület a legutóbbi világháború után könyvraktár is volt, majd szocialista Divatcsarnokká avanzsált. Stílusban gazdag könyvesház múltja nemrég ért véget.
Ez a többemeletes, függőlegesen egybefüggő tér az ereje és a gyengéje is a Café Párisi kávéház enteriőrjének.
A kávéház-etalonnak számító budapesti New York menyezetét is Lotz-festmények díszítik.
A mennyezei freskók az erő, az alattuk lévő háromemeletnyi semmi pedig a gyengítő elem. A terem alapterülete eleve óriási és ettől akkora a tér, hogy szinte felülről nyom minket. Ez az érzet egy főszékesegyház (magyarul bazilika) közepén állva elfogadható és a velejárója. Kávéházban – pláne ülve – nyomasztó a felettünk terjeszkedő üres tér. Ezt oldani a hatalmas csillár sem elegendő. A terem harmadában pódiumra emelt zongora – délután játszanak rajta – zengő-bongó hangjai tovább bővítik a térérzetet. Bolyonganak a hangok, rossz az akusztika a hodály jellegű térben. Visszhangot csillapító falikárpit és függöny segítene, ebből viszont nagyon sok. Most óriási tükrök uralják a falakat.
A kávéházi hangulat semelyik eleme nem lelhető fel, kávézni a fény túl sok, komótosabbá csak a szőnyegek teszik.
A terem hangulata a freskók és a sok aranyozás miatt elegáns és ünnepélyes, viszont méretei inkább bálteremre vagy előadóteremre jogosítanák fel. Nincs meg a kávézás rituáléjához a kellő személyes jelleg, a meghittség.
Ha telt ház van, a rengeteg ember is simán elvész a hatalmas térben és valószínűleg nem érzi magát kényelmesen.
A Café Párisi nagypolgári kávéház az Andrássy úton a látványért kötelezően megtekintendő, egy jó kávé melletti csevegés viszont lehet, hogy emberibb [kisebb] léptékű helyiséget kíván meg arrafelé, más házszám alatt a közelben.
A méret mellett a névválasztás sem szerencsés. A tulajdonos Max Turnauer osztrák milliárdos és könnyen lehet, innen a kozmopolita név. A francia főváros nevével errefelé nem asszociálnak kávézót, legfeljebb a Petőfi Sándor utca sarkán a hangulatosságában megszűnt Párisi udvart. A Hyatt-lánc Párisi Udvar Budapest szállodájának az épülete örökre benyelte.
Más magyar ezzel a névvel még felvágottra gondolhat a ‘futottak még’ hűtőpultnál.
