Az angolai kávé egy fogalom volt. Angola egyike volt a világ négy leghatalmasabb kávéellátóinak. 1975-ban és 1976-ban az ország éves kávétermelése nagyjából egymillió zsák volt.
A harminc éves polgárháború hatalmas károkat okozott az ország embereinek, és gazdaságának egyaránt. Több mint négymillió eltanácsolt ember kísérelt meg visszatérni a közösségeikbe, és sok munka árán helyreállítani a vidéki élőhelyeket, munkahelyeket. Többek között kezdeményezték a kávéfarmok újbóli üzembe helyezését.
A híres angolai Robusta kávé
Angola híres a kivételes Robusta kávéjáról, amely kellemes, és mégis semleges ízt ad az italnak. Ez a kávéfajta régóta rendkívüli népszerűségnek örvend Portugáliában, Spanyolországban, és Dél-Európában.
Ez a híres minőség sajnos némiképp hullámzóvá vált az elmúlt években. Ez Angola stabilitási hiányának, és a különféle problémáknak tudható be, amik az angolai kávéfarmokat érintették. A jelenlegi panaszok, amik az angolai kávé alacsony színvonalára irányulnak, többek között érintik a régi íz hiányát, az elégtelen nedvességtartalmat, és a kávébab sárgás színét.
Ha Angola fel tudná lendíteni a kávé előállítást, és helyrehozni a kávé megbízható, és kiváló színvonalát, akkor ismét elfoglalhatná a helyét a piacon.
Az angolai kávé ipar – Néhány háttér információ
Angola egy ország, amely Dél-Afrikában található. Kongó, Zambia, Namíbia, és az Atlanti-óceán veszik körül. Angola területe körülbelül 8400 négyzetmérföld, amely nagyjából Texas méretének kétszerese, a lakossága nagyjából 10 millió fő.
Az angolai kávé iparban egykor a hatalmas kávéültetvények voltak jellemzőek, ezek adták évente az országban előállított kávék közel 70%-át. Ezeknek a hatalmas kávéfarmoknak a vezetését, és a kávé előállítási felszerelések beszerzését elsősorban portugál telepesek intézték.
Az angolai hatalmas kávéültetvények nagy részét államosították az ország függetlenné válása után. A legtöbb új farm intézőből hiányzott az előző intézők szakértelme.
Ugyanakkor problémává vált a munkaerő hiány, és hogy a kávétermesztéshez szükséges, fontos anyagok (például trágya) hiánycikké váltak, aminek következtében a kávéhozam jelentősen csökkent.
Amikor Angolában az 1990-es években sok állami kávéfarmot privatizáltak, sok kávéültetvény került feldarabolásra. Nagyon nehéz feladatuk volt a farmereknek, akik igyekeztek helyreállítani a kávéfarmokat, ráadásul még a polgárok közötti folyamatos küzdelmek is megnehezítette a dolgukat.
A kávégazdálkodás nehézségei Angolában
A háború alatt nagyon sok kávéfarm elhagyatottá vált. Ezek közül néhányat teljesen tönkretettek az aknák, sok pedig a mai napig parlagon hever, és a kávécserjéket nem szüretelik.
A régi angolai kávéültetvények közül sok elenyészett az elégtelen gondozástól, mivel elhanyagolták a kávécserjéket, és sok ültetvény kávébetegségekben, és pestisekben pusztult ki. Az infrastruktúra, a banki rendszerek, és a hitelezések is hiányosak voltak, így semmi sem támogatta a farmereket.
A Kávéipar rehabilitáció projektek Angolában
2006 márciusában a Nemzetközi Kávé Egyesület segédkezett egy kísérleti projekt létrehozásában, amelynek célja az ország kávéiparának megjavítása volt. A projektet az Angolai Kormány, és az Egyesült Alapítvány az Árucikkekért is támogatta.
A projekt célja az volt, hogy négyszáz alacsony sorú családot áttelepítsenek az elnéptelenedett, elhagyatott kávéfarmokra. Emellett az otthonok létesítése mellett még arról is gondoskodtak, hogy a legyen a lakosok számára könnyedén elérhető iskola, és klinika.
Az angolai kávéipar alapja a kis farmok lettek
Az angolai kávék kilencven százalékát kis farmokon termesztették, ez nagyon eltérő volt a gyarmati időktől, amikor a hatalmas ültetvények domináltak. A farmereknek általában rászorultak arra, hogy szárított kávécseresznye formájában adják el a termést, mivel nem volt megfelelő felszerelésük a gyümölcsök feldolgozásához.
Kávécserje neveldéket alapítottak Angolában
További intézkedésként kávécserje iskolákat nyitottak, amelyeket az Instituto Nacional de Cafe kutatási állomás alapított. Ezeken a helyeken több mint 3 millió kávécserje palántát műveltek. Ezen kívül széleskörű tréningeket biztosítottak a körzetekben, amelyek a kávétermesztésről, a kávéfeldolgozásról, és a kávéértékesítésről szóltak.
Egykor a kávé volt Angola fő export cikke, de 1985-ben az ország kávétermelése alig tette ki az 1973-as kávétermelés tizedét. Körülbelül ötezer-kétszáz nagy kereskedelmi kávéfarm működött Angolában a gyarmati uralom alatt, és körülbelül 250 000 földművest foglalkoztatott. Azonban 1975-ben és 1976-ban megkezdődtek a harcok, és az angolai kávébirtokok nagy részét elhagyták.
Itt nem egyszerűen csak a munkaerőről volt szó, hanem az akkor államosított angolai kávéültetvények képzett technikusairól, a tulajdonosairól, és az intézőiről is.
Csak 34 állami kávévállalat működött 1985-re Angolában, és ezek is szenvedtek az éves veszteségektől, mely főleg a képzett vezetőség, és munkaerő hiányának következménye volt. Angolában 1985-ben 89 000 tonna kávét állítottak elő, többnyire állami támogatással. 1985-ben körülbelül 4 700 tonna kávét értékesített az angolai kormány, amelyet az angolai kávéfarmokon termesztettek a földművesek.
Fejlesztések az angolai kávéiparban
2005-re Angolában helyreállt a kávétermesztés, és elérte az átlag 20 000 zsák kávét. Az ágazatot megsegítő állami beruházások kifizetődtek. 2004-ben 15 000 zsák kávét szüreteltek le, ám még mindig nagyon messzire voltak attól, hogy elérjék az 1975-ös kiemelkedő eredményt (egymillió zsák évente).
1983-ban egy vészhelyzet programot indítottak Angolában, ennek célja a kávéipar felélesztése volt. Az állam farmokat üzemeltetett, és átvette több helyi vállalatnak a vezetését. Ezeket aztán egyesítettek egy cégben, a Nemzeti Kávé Vállalatban (Empresa Nacional de Cafe-Encafe) annak érdekében, hogy ezzel is növeljék a hatékonyságot.
A kávé rehabilitációs projekt jelentős támogatást kapott a Francia Gazdasági Együttműködési Központi Igazgatóságtól, valamint a Egyesült Nemzetek egyesülettől, az Élelmiszeri és Mezőgazdasági Egyesülettől, és a WFP-től (amely közel 14,3 millió amerikai dollárt biztosított számukra többek között arra a célra, hogy öt évig a kávéfarmereket étellel fizessék ki a helyi pénznem helyett.)
Angola kormánya ugyanakkor igyekezett minél jobban értékesíteni az angolai kávét a helyi érdekeltségeknek. A munkaerő hiánya még mindig jelentős problémát okozott, amely meggátolta a kávéipar fellendülését. A kávéipar talpra állását emellett a polgárharcok és a kávéfarmokon okozott károk is gátolták, ahogy az infrastruktúra romlása, és a berendezések, felszerelések hiánya is.
A kávétermelés növelése Angola háború sújtotta területein
Egy új kávéipari rehabilitációs terv végrehajtásakor 8,4 millió amerikai dollárt fektettek be, hogy megműveljenek hozzávetőlegesen 17 000 hektár Robusta kávétermő területet Amboim községében (ez egy olyan terület, melyet többször feldúltak a háború ideje alatt) azzal a céllal, hogy előállítsanak 650 000 hatvan kilogrammos zsák kávét (ez 40 000 tonna kávét jelent évente).
A kávétermelés Angolában 2005-ben 75 000 zsáknyi volt. Ez egy relatíve kis teljesítmény néhány másik afrikai országhoz képest, mint amilyen például Kenya (egy millió zsák), Etiópia (4,5 millió zsák), és Uganda (2,75 millió zsák).
Az ország hivatalos hírügynöksége szerint 2009-ben az angolai termést körülbelül 12 000 tonnára becsülték, amely 100 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Az angolai kávé előállítás várhatóan tovább fog növekedni a farmereket segítő állami támogatásoknak hála. Ez egy revitalizáló program része, amelyben a kormány mikro-hitelekkel támogatják a kávéföld-tulajdonosokat
Angolai Kávé
Kép forrása: www.angola-today.com
