Koncepció autók – magyarul kissé esetlenül hangzik, mert hazai autógyártásunk nincsen és a buszgyártás sem egy vivőágazat.
Sok országban az (volt), az USA gazdaságának – a civil iparágak közül –az autóipar volt sokáig a húzóerő. Csak a 60-as években jöttek elő a semmiből a távol-keleti versenytársak.
Unalmasan ismétli a történelem önmagát. Akkor az USA a japánokról tartotta, hogy ők a ’sárga veszedelem’, ahogyan Kelet-Európa hétszáz évvel korábban a mongolokról. Manapság az USA úgy érzi, hogy újra ennek a veszedelemnek van kitéve, csak most Kína a soros.
A világ autóiparának fejlődése attól még töretlen, hogy a benzinfaló amerikai úti cirkálók kora leáldozott. Ahogyan a mögöttes vasipar és szénipar is. Nemcsak a karosszériák (olasz eredetű szó) rozsdásodtak meg, hanem az USA autóipari gyárvárosai (mint Pittsburgh, Detroit, Cleveland) is a rozsdaövezetben. Ha nincsen autógyártás, nincs fejlesztés, és ha az sincsen, akkor előtervek, fejlesztési koncepciók sem kellenek.
Maradtak régebbről a koncepció autók, bár magyarul ez kissé esetlenül hangzik.
A koncepció autók azok a mintába öntött vágyak, törekvések amelyekből ”zsűrizés” után a jövő autómodelljei kialakultak. Korukon túlmutató, nemegyszer futurista megoldási javaslatok egy olyan eszközre, amilyen az autó. Életünknek, a mozgás szabadságának szerves részei, státusz szimbólum vagy csak egy guruló bevásárlókosár.
Ahogy egy nemzedéknek bealkonyul, hajlamos már nem a jövőbe nézni – amiről alig tud ma valaki helytállót mondani – , hanem a már lezárult múltba visszanézni és örvendeni a régebbi eredményeknek, sikereknek.
Ilyenek az autógyártók által elképzelt koncepció autók. Kompromisszumot alig kötöttek, mert a tervezőasztal többet bír ki, mint a szalagüzemű gyártósor. Sokszor erőltetett, sokszor kényelmetlenségbe hajló megoldások, de van egy-két időtálló, klasszikussá érett fazon is. Nem feledve a rejtett szerkezeti, technológiai előrelépést.
Önkényesen kiragadott példának ilyen prototípusig elment koncepció autó
a C-3 Cunningham Continental Coupe. Ismét idegen földön, háborúzva – akkor éppen a koreai háborúban hadat viselő – USA civil hátországában jelent meg 1952-ben.
A motorral nem lacafacáztak, egy Chrysler gyártmányú 8-hengeres 4-porlasztós [magyarul karburátoros] került bele. Szomjas autó volt, de annak is szánták. Űrmérete 331 köbhüvelyekről (in3) átváltva 5425 köbcenti (cm3). Felspécizett 220 lóerejét 4-ezres fordulatnál vitte csúcsra. Sportosan 7 mp-en gyorsult 100-ra.
A motor amerikai gyártmány maradt. Szerencsére a vonalvezetés, formatervezés [magyarul dizájn] a jó öreg Európa ízlésformáló Olaszországában Giovanni Michelotti tervezőnek jutott. Tervezett a francia Matra gyárnak sportautót (a cég eltűnt a palettáról) és a BMW-nek is (BMV Turbo 1972 a müncheni olimpiára időzítve).
Tervei alapján a C-3 Cunningham koncepció autó a torinói Vignale gyártása lett
akik a Fiatnak sőt a Volvónak is dolgoztak. Ami a kidolgozását illeti, kik készíthettek volna ilyen fazont és belső teret [magyarul enteriőrt], ha nem az olaszok!
Gondosság, anyagszeretet és kísért a korszellem. Egy mai Ferrari őse, az akkor létező 250-es modell hangulata.
Koncepció autóból akad durva is, mint amilyen egy Pininfarina (akik a legendás Ferrari fazont hozták) cégterve a Model X, a Fiat 1100 Project X keretében. USA cirkálós farokuszonnyal és egy plusz kerékkel.
Volt elképzelés egy igazán biztonságos autó kialakításáról, ez lett a Sir Vival modell (szójáték a ’Vival nagyuram’ névvel: ha kiejtjük, a ’survival’ szó hangzásával esik egybe [magyarul beszédesen a ’túlélés’]).
Egyéb agyszülemények és/vagy műremekek itt, kicsit régebbre visszamenve emitt vannak. Lássuk és nézzünk!
/képek: forrás/
