Lawrence Block MATTHEW SCUDDER krimijei ha valahova elhelyezendők egyáltalán, akkor Raymond Chandler és Dashiell Hammett szikár és karcolós magándetektív történeteinek örökösei.
Kortárs krimiíróként talán még Elmore Leonard iratkozhat fel a nagyok közé a listára.
Lawrence Block
Matthew Scudder magánzó másféltucat regény főhőse.
Nem hős és még a sem mondható el róla, hogy magándetektív. Mert akkor működési engedély kell a lajstromozáshoz. Ügyfeleket kell tudni fogadni, hozzá irodát kell fenntartani. Könyvelni, adózni és egyéb társadalmi kellemetlenségeket is kell elvégezni. Például névjegyet nyomtatni. Mert ilyenje sincsen.
Saját meghatározása szerint Matthew Scudder időnként bizonyos emberektől szívesség kérések érkeznek hozzá, és ő cserébe szívességeket tesz. Ha (netán) eközben bizonyos összegek készpénz formájában bekerülnek a képbe, hát üsse kő. Ő mindig bajban van, ha egy összeget kell megnevezni.
Pénzt nem utasít vissza, de nála vannak szabályok. Alapelv, hogy a ’felbérelés’ mint fogalom az ő esetében szóba sem jöhet. Ezért aztán rajta számon kérni sem sokat lehet az elkövetkezendőkben.
A laza keret arra jó, hogy kényszer nélkül dönthessen arról, hogy valamely ügybe belekezd vagy sem. Effajta nyomozósdi kívánt eredményt nem mindig hoz, nemhogy sikeres beteljesedést. Garancia nincs semmire, amit Matthew Scudder bármikor vállal. Hotelszobájában egy ágy van és más alig. New York városán keresztül-kasul járva Matthew Scudder a bevételeit főleg bárokban, kávézókban és étkezdékben költi el. Fő menü a bögrés kávé bourbon whiskyvel megbolondítva. Néha csak whisky és még néhább csak a kávé. A szesz tompít, a kávé élénkít. E kényes egyensúllyal kell neki libikókáznia. Berúgás mellőzendő, néha nem kikerülhető. Egyedül is szívesen iszik, sőt nem tud enélkül meglenni.
Lawrence Block Matthew Scudder masszív alkoholista.
Volt rendes rendőrnyomozó élete. Családja két fiával és szerető feleséggel. Majd egy este abban a bárban ivott a társaival (rendőröknek ott ingyen a pia), ahová két gazember bezúzott a kasszáért. Rossz helyet szúrtak ki, aztán menekülésre fogták. Matthew Scudder utánuk eredt. Szolgálati fegyverével az egyiket leterítette, a másiknak azóta a menés és egyéb férfidolgok nehezen mennek. Szerencsétlenül az egyik piszolygolyó gellert kapott, egy járdaszegélynél játszadozó kislány szemén keresztül a koponyájába hatolt. Rögtön meghalt, Estrellita Rivera gyermeki léte a virágában holt el.
Matthew Scudder többé nem akart rendőr lenni.
Leszerelt, elvált, elköltözött a kertvárosból és a családjától. Azután szólóban a Nagy Alma bugyraiba leereszkedve él. Ennél lehangolóbbak csak azok az események, amikkel ő találkozik. Minden egyes szimatolása egy gyilkossággal vagy eltűnéssel kezdődik, utóbbi is rendszerint elhalálozásba fordul.
Matthew Scudder nem lett kiábrándult, csak megkérgesedett.
Hitehagyott sem lett, templomperselybe százdollárokat dob be. Szerencsére – az író képzeletének segítségével – emberismerete, rendőri tapasztalata, valamint remek kombinációs készsége jó krimi történeteket szül. A párbeszédek mint késpenge, a jellemzések akár egy fotó és minden sztori filmként pereg. Matthew Scudder történetei elég rövidek. Az író rengeteg dolgot akar megmutatni a világról, az emberekről meg a bűneikről. Egyszerűbb ha a sztori karcsúbb, így ütősebb a tartalom. Mert „Brevity is the soul of wit.”/Shakespeare/, körülbelül magyarul „Tömörség az eszesség veleje.”
Itthon az Agave könyvkiadónál valamennyi Lawrence Block MATTHEW SCUDDER krimi fele jelent meg, a legelsőt 1976-ban írta. ’Az apák bűnei’ a címe és 2004-es hazai kiadásához lelkes előszót is írt. Könyveinek zöme antikváriumban lelhető fel, legutóbbi egy másfajta borítóval ’Sírok között’ a tizedik. 2014-ben elég jó film is lett belőle azonos címmel, Liam Neeson erőszakos szerepeinek korszakából.
Az író a sztorik folyamán főhősét időarányosan öregíti és változtatja is…
