James Patterson Gyilkos Ház könyvbemutató kezdetén előre bocsátandó, hogy azt a Könyvmolyképző Kiadó adta ki, a többi James Patterson krimit gondozó korábbi kiadóktól eltérően.
MI ebben a más? Talán csak annyi, hogy nem kapott a tehetősebb kiadókhoz képest elég publicitást.
Beválogatták a Fekete Macska regénytár kötetei közé, amely kör elsősorban a rejtélyes sztorikra hajt.
Ebbe a sorba került Michael Connelly detektív hőse is. Henry Bosch első három kötete újra megjelent más kivitelben, amelyekből a hármas számú a Feslett szőke címmel ezen weboldalon is terítékre került.
Visszatérve James Patterson Gyilkos Ház krimijére,
a megjelenésben osztozik David Ellis társíróval.
Ne feszegessük, hogy melyikük mennyit tett bele a közösbe, mert ennél a kriminél nem érdemes.
A jólmenő New York lakók időnként kiruccannak Long Island szigetére, ahol mindenféle Hampton van, North Hampton, Bridgehampton és persze South Hampton. Csak épp külön írják, nem úgy mint az angol kikötővárost.
Ezekben a Hamptonokban játszódik a regény, ahová több éves távollét után Murphy nyomozónő visszatér. Szülőföldjére is rendőrként érkezik, ahogyan Manhattant is rendőrként hagyta el. Okokat a visszatérésre a könyv bőven nyújt. Viszont megérkezésekor szinte azonnal egy kettős gyilkosság ügymenetében kell rögtön segédkeznie. Konkrétabban a feltételezett elkövetőt lakásán ártalmatlanítani és elfogni a feladata.
Amit városi rendőrként laza keménységgel meg is valósít.
A helyi rendőrfőnök – aki a nagybátyja – úgy tűnik, mintha személyes bosszúhadjáratnak tekintené az elfogást.
Indul a James Patterson Gyilkos Ház bonyodalom-cunami.
A könyv nem fukarkodik a hullákban, emberek halnak meg erőszakos (kegyetlen) halálnemekben, és egyre többen. A sztori ugrik előre-hátra, a kisvárosi zárt közösségek egymást figyelő, egymástól tartó világa és az áporodott, földhözragadt gondolkodás csodákra képes. Egészen jó regényeket is tud szülni.
Mert a könyv jó. Külön élvezet hogy bár puhatáblás, de több mint a bűvös 500 oldal, ami alatt ontja a magyar könyvkiadás a történeteket. Ez a sztori rászánja az időt és az oldalakat, csavarint a sztorin szinte fejezetenként. Amik 120 részre tagolják a történetet. Filmszerű vágástechnika, de bejön.
Az írói lelemény magával sodor. Ember börtönbe kerül a rendőr vallomása által, majd ember kikerül egyazon rendőr(nő) vallomása segítségével. A szabadult rab egyéves Sing Sing börtönnel a háta mögött továbbra is gyanús. Amúgy meg hullanak továbbra is az emberek, mint ősszel a legyek. A ’Gyilkos Ház’ becenevet kapott komor, kastélyszerű házhoz és több generáción keresztüli tulajdonosainak gaztetteihez egyre közelebb kúsznak a ma gyilkosságai.
A rendőrnőt saját rendőrtársai meghurcolják,
mert (az időközben szintén meggyilkolt) nagybátyja viselt dolgait kiteregetve a testületet is hírbe hozta, ami tilos.
Ezáltal került ki a börtönből a – pillanatnyi vélekedés szerint – ártatlan elítélt. Azonban több esemény ismét ellene fordítja a véleményeket. A regény annyira leleményes, hogy tényleg nem lehet semmit tudni.
Mindössze egy a bizonyos, hogy a végére csak kiderül minden. De ha nem akkor kár volt a könyvet kézbe venni.
A két író most igen jó cselekményt hozott össze,
egyik szála végig a gyilkos szemszögéből gombolyítja a szálakat. Nem tudunk semmit kikövetkeztetni, Nem több az esély, mintha ha valaki véletlenszerűen bökne egyikre az ujjával a szereplők közül, hogy ki lehet a gyilkos.
Igazán jó szórakozás és nagy a csattanója. Már akinek fexik a kegyetlenebb stílis. Nem egy kisvárosi avitt Miss Marple sztori. Rég kötött le – szinte műfaji klasszikusnak számító – alkotás ennyire. Patterson végre jót írt.
Forrás és képanyag: www.konyvmolykepzo.hu
