A Carnivia kötetek címei Az áruló, Szöktetés, Meggyalázva olyan szavak, amelyeket a ponyvairodalom sokszorosan kisajátított. Ezek a konkrét könyvek a ponyvánál egy kicsivel többre törnek és többet is adnak.
Eddig kellett várni, míg két év alatt megjelent itthon a három könyv fordítása és végre volt is rá idő elolvasni.
Az író angol és férfi. A főhőse nő, és olasz. A másik főszereplő is olasz neveltetésű, szintén hölgy. Kettős csavar. Tekerjünk rajta még egyet. A író polgári foglalkozású, míg a főhősnő századosi rangban szolgáló carabiniere, a másik hölgy pedig hírszerző alhadnagy az USA hadseregében.
Az első könyvben (kiadása: 2014) meggyilkolt asszony miatt folyik nyomozás, akit papruhában sodor partra a dagály egy templom előtt. A másodikban (kiadása: 2015 eleje) amerikai tiszt lányát rabolják el és tartják fogva Észak-Olaszországban. A csendőrszázados és a katonakém szövetkezve nyomoznak az ügyekben. Lassan kiderül, hogy minden mindennel összefügg. A tavaly év végén megjelent zárókötetben (Az áruló) aztán főleg, élén a CIA viselt dolgaival.
Mélyebben bele nem menve, egy fogódzó biztos. A történetek csodálatos díszlete Velence városa és a környező Veneto tartomány, évezredes vallási vonatkozásokkal színezve.
A Vatikán a nagypolitika része Olaszországban, átszövi a mindennapokat. Ha ehhez hozzáadjuk az olaszokat és az Európa más részeihez képest aránytalanul nagy USA katonai-politikai jelenlétet, ezzel az író komoly feszültséggócot fed fel. Van a regényfolyamnak egy szabadkőműves ága terrorizmussal vegyítve, amit internetes titkos találkaoldal és kibernetikus bűnözést követő szál színesít. Az alkotó kreált mindez mögé egy weboldalt is, ami általunk hekkelhető.
A komoly témák – nem túl hatékony – oldására részletekbe menően szerepel sok olasz étel, olasz ital és olasz szokás. E szempontból a carni (húsok) + via (út) együtt könnyen lehetne akár magyarázat is a trilógia elnevezésére.
Hangsúlyos a női szereplők által a könyvekben láttatott férfivilág. Az egyenjogúság és a férfiak részéről az erre irányuló igénynek a hiánya naponta tetten érhető a munkájukban és az utcán. Mindez magyar férfiolvasókban talán nem alkot akkora kontrasztot, mint angol anyanyelvű olvasóknál, akiknek a szerző a trilógiát eredendően szánta. Az író többször beleviszi hősnőit olyan helyzetekbe, ahol kollégával és/vagy nyomozott személlyel gabalyítja össze a magánéletüket és/vagy a nyomozást, ami számos drámai fordulattal jár.
Az író az egyszeri és megismételhetetlen Velence ismertetésére sok gondot fordít. Olyannyira, hogy a titkos találkahely a világhálón szintén az ebből a célból virtuálisan létrehozott Velence utcáin és középületeiben zajlik.
A könyvek mindezt összegyúrva eklektikusak, többféléből akarnak sokszínű élvezetet okozni. Mint olasz étlapon az antipasti előétel-sokaság.
Lehet, hogy stílusválasztásában a kevesebb több lett volna. Egy jó kis nyomozás ételreceptekkel tarkítva talán merész párosítás. Akit viszont a fenti egyveleg vonz, annak a trilógia jó olvasmány lesz. Kikapcsolódás közben szinte észrevétlenül rengeteg ismerethez juthat, és mindenkinek ajánlott, akiket valaha megtalált az olasz életérzés és a helyiek életszeretete. Csakis így kerülhettek ezek a könyvek a kezembe.
Végzős lányom átnézett a vállam fölött, elolvasta idáig a cikket és megkérdezte, tényleg van egy ilyen weboldal? Igenlő válaszommal együtt azt is megtudta, hogy már a jelszónál elakadtam. Erre megnyitotta a weboldalt és meglepetésemre pikk-pakk be is lépett (*). Anélkül, hogy bármelyik könyvet olvasta volna. Íme:
(*) Akit ez olvasóként felcsigázott, és utána sikerrel is járt – azok érdekében, akik csak utána következhetnek, és hogy ne lőjük le a poént – kommentként annyit és csak annyit kérek megírni, hány darab karaktert emésztett fel a helyes jelszó megadása. Biztatásul annyit, hogy az eddig a weboldalra sikerrel belépettek száma a mai nappal kereken 16 ezer. A maszkok pedig a regényeket elolvasva nyernek mélyebb értelmet.
Szóljon hozzá