Woody Allen: Férjek és Feleségek – színpadon látható filmadaptációja a Belvárosi Színház műsorában látható. A Mester írta, rendezte és a kamera elé is ő állt 1992-ben.
Hazai kiadásban DVD-n megjelent és igen nehéz belőle példányhoz jutni. Szinkronnal nem adták ki, a színházi előadásba viszont bekerült pár mondat, ami tisztelgésül Kern András hangjával szólalt meg.
Teljesen véletlenül pont, amikor kezembe került a DVD-lemez, nem sokra rá következett a színházi esemény.
Nagyobb távolságot kellett volna hagyni a két mű megtekintése között, de a színházi előadás napja sajnos fix volt. Ezért lehet, hogy ebben a bemutatóban kicsivel több lesz a párhuzamosság.
Négyesben találkozik rendszeresen két házaspár, intellektuális szórakozás és kikapcsolódás a közös vágy tárgya. Mígnem egyik este az egyik pár bombahírrel áll elő. Elválnak.
Ez aztán megrepeszti a másik pár családi vázáján is a túl vékonynak bizonyuló mázt. A fő-főszereplő férj (akit a filmben Woody Allen alakít) a könyvírás mágiájával foglalkozik és egyik tanítványát el is varázsolja.
Woody Allen rossz színésznek, de minden másban remek
A Belvárosi Színház szereplői a kamaradarabbá zanzásított előadás során emlékezeteset alakítanak.
A Woody Allen személye által fémjelzett lelki nyavalygás, önmarcangolás – gyakran a mások marcangolása – a manhattani értelmiségi környezetből a filmen jól átjön, de ahhoz Woody Allen örökös téblábolása, hezitálása, csetlés-botlása is kell.
A színdarabban a szereplők jóval fiatalabb korban vannak és az előadás alatt nehéz volt elvonatkoztatni a ténytől, hogy Magyarország élen jár a szakításokban, amelyik tényszerűen pont a fiatalabb korosztályok kedvelt lelki sportja.
A filmben viszont meglett korú emberek (Sydney Pollack főfoglalkozású filmrendező a másik férj szerepében) gondjainak, bajainak legfőbb forrása a túl sok „a házasság szent kötelékében” együtt eltöltött év.
Ez a filmen jól átjön. A darab szereplőinek éltkori sajátosságai miatt ezt nehezebb nekik hitelesen eljátszani. Nem is mindig sikerül.
A magyar darab üzenete ezért nem a fásuló kapcsolatokból kilépni vágyó házastárs érthető [el tán nem fogadható] törekvése. Sokkal inkább a fiatal házaspárokban még nyugvópontra nem jutott vadászösztönének a munkálása a felszín alatt.
A filmben nagy a korkülönbség a külső kapcsolatot kialakítani akaró házastárs és a ‘harmadik’ között, a magyar szereposztásban ezt a korkülönbséget csak általános iskolai szinészválogatással lehetett volna következetesen érvényesíteni.
Be kell tartani egy fogadalmat.
Ha a filmet valakinek módjában áll megnézni és közeleg a darab megnézésének napja – amennyiben kiváncsi a darabra – akkor se előtte se utána ne tegye be a lemezt a lejátszóba.
A ”B” terv pedig, ha megvan a film, akkor ne menjen el a magyarosch változatot színpadra állítva végignézni. Ha ilyen dolgokat nem teszünk a mérlegre és csak a színi játékot nézzük, akkor a darab nézhető, követhető, a jelenetváltások ülnek, a dialógusok mondatai fogaskerékszerűen kapcsolódnak és nem reccsennek. Pont ebben nagy Woody Allen, csak át kellett fésülni kicsit és nem lehet hibázni. A film két Oscar-díj jelölést is kiérdemelt. Az egyik nem véletlenül a Legjobb filmforgatókönyv kategória volt.
A színházi előadásból nem feltétlenül hiányzik a filmbéli jó Carlo di Palma operatőri munka, mert zárt milliőbe szorítva pereg a film zöme. Csak néhány alkalom a kóborlás New York utcáin, ez érdemben nem támogatja a történet folyamát, így ezt igen jól tudták a színpadra átültetni.
A filmváltozat nem lehetne igazi Woody Allen alkotás, ha nem kerülne elő benne utalás a rabbira és lennének egyéb jiddis kiszólások. Ezt a színdarab nem tekintette a fegyvertár fontos részének és ez nem is hiányzik belőle.
Amiben a film és a darab egyformán jó, az, hogy emberekről szól. Az egyetlen és megismételhetetlen életükről, ahol nem hatalmas történelmi viharok dúlnak. A lelkükben pipiskedik valami és a vállukon a kisördög azt súgja, hogy miért vagyok én itt, ha nem a megkísértésért.
De vajon kell-e szándékosan beütnünk a fejünket annyira, hogy fájjon, csak azért, hogy elképzeljük milyen lehet falnak menni?
A darab egyes szereplői szerencsések, mert ha bele is kezdenek egy vargabetűbe, van, amelyikük elég értelmes ahhoz, hogy felfogja mi várja a vargabetű megtételével és ehhez nem kell végig is menni rajta.
Tanulság?
Nem sok, de az fontos. Ha nem ismerjük magunkat eléggé, a társunkat sem tudjuk eléggé kiismerni.
Ennél nagyobb baj az, hogy ha magunkkal sem vagyunk tisztában, akkor eleve hogy választhatnánk magunknak jól társat?
A darab feszegeti a házasság intézményét pont itthon, ahol az itt élők egyre felületesebb emberismerete a bajok forrása. Csak arra elég, hogy kiüresítse a család erejét és az élhető világ egyetlen biztos pontját: a veled önként egy irányba tartó társ nagyszerűségét.
Woody Allen: Férjek és Feleségek: www.belvarosiszinhaz.hu
