Vannak ünnepek, amikhez évszázados szokások, tradíciók kapcsolódnak. A karácsony is ezek közé tartozik, hiszen minden nemzetnek, sőt családnak is megvannak az adventhez és Jézus születéséhez kötődő hagyományai.
Miért lenne ez másképp a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnál,
akik évről évre koncertekkel és zenés estekkel ajándékozták meg közönségüket, hogy örömtelibb legyen az ünnepi készülődés, így csempészve igazi ünnepi hangulatot a szívekbe?!
Az idén azonban le kell mondani erről a közvetlen zenei élményről, és ez nemcsak a nézőket, hanem a művészeket is szomorúsággal tölti el. Meg kell barátkozni az ünnepi készülődés alatt Heinrich Schütz Karácsonyi történetének vagy Ralph Vaughan Williams Hodie című kantátájának otthoni hallgatásával, ám hogy a Filharmonikusok ebben az időszakban is velünk legyenek álljon itt néhány gondolat arról, hogy mit jelent a karácsony Dúlfalvy Éva, hegedűművésznek, szólamvezetőnek és Somos Csabának, a Nemzeti Énekkar karigazgatójának.
Dúlfalvy Éva
Dúlfalvy Éva így vall arról, hogy milyen értékeket tart fontosnak, mi számára az igazi ünnep:
„Az ünnep szóról nekem leginkább az öröm jut eszembe. Örömöt szerezhet minden olyan pillanat, amikor sikerül felülmúlni önmagunkat, és küzdelmesen, néha gyötrődve, de végül elérjük azt a célt, amelyet kitűztünk magunk elé.”
Azt sem hallgatja el a művésznő, hogy nem könnyű túllépni korlátainkon, gyakran saját félelmeinket vagy kishitűségünket kell hozzá leküzdeni, de megéri, mert az út végén – legyőzve az akadályokat – ott állhatunk a célban, és ez a pillanat mindenképpen ünneplésre méltó.
Mint mindenki életében, így az övében is nagyon fontos szerep jut a családnak. Örömünnep számára az, amikor együtt lehet azokkal, akiket szeret, s ez nemcsak az év egy-egy kitűntetett napján van így.
Az együtt töltött meghitt pillanatokról a következőképp vélekedik Dúlfalvy Éva:
„Nemcsak hivatalos ünnepeken, hanem bármikor, amikor együtt vagyunk, beszélgetünk, kirándulunk. Az ünnepeknek általában az ajándékozás is része, és a legnagyobb ajándék, amit adhatunk egymásnak, az a közösen eltöltött időnk és élményeink. Végül az ünnep szól az újjászületésről is. Hiszen az ünnep gyakran valaminek a lezárása: egy sikeres küzdelemnek, egy boldog vagy éppen szomorú időszaknak, egy fejlődési szakasznak. Az ünneppel általában megemlékezünk arról, ami elmúlt, és felkészülünk a jövőre, mindarra, ami még vár ránk. Az ünnep alkalmat ad arra, hogy egy kis időre megálljunk, elgondolkozzunk, és erőt gyűjtsünk az előttünk álló időszakra.”
Somos Csabának is számtalan emléke kapcsolódik a karácsonyhoz.
Somos Csaba
Szívesen emlékszik például azokra a családi ünnepekre, ahol a muzsikálás elengedhetetlen volt:
„Mindannyian a zongora köré gyűltünk, ahol nagymamám káprázatos harmonizálással játszotta a Mennyből az angyalt. Előkerült a gitár, a hegedű, s aki csak jelen volt, mind énekelt.”
Az együtt zenélés öröme mellett egy 2009-es karácsony is nagyon emlékezetes maradt számára.
Hogy miért? Meséljen róla a művész.
„Különös, de igen emlékezetes karácsonyt ünnepeltünk a szűkebb családdal 2009 decemberében. Ezúttal feleségemmel három személyre szóló repülőjegyet tartottunk a kezünkben, melyektől azt reméltük, hogy elröpít minket Bécsből Máltára.
Az időjárás viszont hihetetlen akadályokat gördített a schwechati repülőtérre jutás elé. Hál’ Istennek pár órával később már fentről búcsúztunk a szokatlanul zord téltől, és hamarosan megérkeztünk az öreg kontinens egyik legdélibb államába.
A fővárosban, La Vallettában nem fenyőfákat díszítenek fel ilyenkor, hanem a pálmafák csupasz törzsét tekerik körbe színes fényekkel, s mindenhol mikulásvirág piroslik. Bár minden nap csodás élményekkel gazdagodtunk, az otthon maradt szülők nagyon hiányoztak.
Különösen, amikor sétálás közben több ízben is megtorpantunk, hogy megnézzük a Máltán hagyománynak számító, épületek kéményein bebújó fehér szakállas Télapót. Erről kisfiunknak az egyik nagypapája jutott rendre eszébe. A vakáció végén meg is állapítottuk, hogy a családi együttlétet a szeretet ünnepén semmi nem pótolhatja!”
A két művész gondolatait, visszaemlékezéseit olvasva kijelenthető, hogy a zserbóillatú karácsony nem az ajándékok nagyságától és mennyiségétől válik feledhetetlen élménnyé, hanem azoktól az értékektől, amit csak a családdal töltött idő tud adni az embernek.
Ilyen örömteli, meghitt és szeretetteljes ünnepeket kíván mindenkinek a Nemzeti Filharmonikus Zenekar.
Ünnepi készülődés a Nemzeti Filharmonikusokkal
Fotó: Hargitay Olivér, Csibi Szilvia, Posztos János
