Nagyon sok különböző oka van a világ körül sok különböző kultúrájú embernek a tánc művelésére. Vajon miért is táncolnak az emberek? Járjuk körbe, és hátha téged is ösztönöz majd arra, hogy táncolva töltsd a mindennapjaid.
Vallási tánc
A történelem során a világ körül a vallások többsége használta arra a táncot, hogy isteneiket dicsőítsék, az évszakokat ünnepeljék vagy csak egyszerűen az örömük külső kifejezéseként.
A különböző keresztény vallásoknak vegyes érzelmei vannak a táncolással kapcsolatban. Egyes vallások követői úgy gondolják, hogy minden társastánc tilos tettekhez vagy gondolatokhoz vezethet és ezért általában ráncolják a szemöldöküket a tánc minden formájára, míg a keresztény vallások egy másik ágának követői szerint mindennek megvan a maga ideje, helye és célja, így a táncnak is.
Van olyan, ami a táncot beleépítette a vallási ceremóniákba (mint például az esküvői táncok). Legtöbben egyetértenek azzal, hogy a tánc személyes meggyőződés kérdése a kereszténységen belül is.
A hindu vallásban a tánc az isteni lény különböző vonatkozásai dicsőítésének lényeges eleme.
A táncnak erre a fajtájára gyakran hibásan úgy utalnak, mint a klasszikus indiai tánc, pedig valójában ez dicsőítés. A különböző istenségeknek külön sajátos tánca van, hiszen minden istennek megvan a saját preferenciája.
Még az iszlámnak is meg van a sajátos dicsőítő tánca. Azokra, akik ezt a táncot dicsőítésként „gyakorolják” gyakran úgy utalnak, hogy Whirling Dervishes (Örvénylő, vagy Kerengő Dervisek).
A Fegyvertánc
Ennek a táncnak hosszú múltja van, ami egészen a spártai harcosokig nyúl vissza. Ők a csatára való felkészülés közben végezték. Ezt a táncstílust gyakran használta a történelem során a világ számos nemzete és kultúrája a közelgő csata előtt, mint felkészülés, edzés és morálnövelési eszköz.
Bár már nem széles körben elterjedt, főleg nem a nagy csaták előzményeként, a Fegyvertánc múltját és ceremóniáját nem szabad elfelejteni.
Még ma is gyakorolják az ünnepi rendezvények során, a múlt és a hagyományok tiszteletére.
Indián törzsi táncok
Amit gyakran indián törzsi háborús táncoknak neveznek nagy valószínűséggel ugyanazok a fegyvertáncok, amelyeknek olyan hosszú és nemes múltja van a világ körül. Az egyes törzseknek megvolt a saját tánca, amit akkor használtak, amikor épp csatára készültek más törzsekkel, vagy esetleg egy nagy vadászatra. Előfordult az is, hogy törzsi tánccal kérték a magasabb erőket, hogy védjék meg a törzset a folytonos támadásoktól, vagy a vándorlásoktól.
Azonban a háborúk és közelgő csaták nem az egyetlen indítékai az indián törzsi táncoknak. A táncnak kulcsszerepe volt a különböző istenek dicsőítésében. A tánc a törzsi ünnepeken, az egyéni imák, a gyász, az öröm kifejezésében vagy akár csak egyszerűen a természet befogadásának és a világgal való egyesülés egyik módja. A tánc nagyon lényeges része az indián örökségnek és kultúrának. Az indián tánc egyik legfontosabb alkotóeleme a dob üteme. A dobpergés az, ami hajtja a lépést és adja meg a tánc intenzitását.
A versenytánc
A világ körül mindenhol vannak olyanok, akik versenyszerűen táncolnak mindenféle táncot. A szabadidős táncoktól a spirituális táncformákig a verseny igen komoly és a versenyzők gyakran az egész életüket és a szabadidejük nagy részét a saját táncformájuk tökéletesítésre szentelik.
A versenytáncban a bírák azok, akik elbírálják a művészi kifejezést, a technikai készségeket, jelmezeket és a mozdulatok, lépések egyöntetűségét és végrehajtását. Azoknak, akik versenyszerűen táncolnak, muszáj teljesen elkötelezettnek lenniük a szakmájuk iránt, annak érdekében, hogy versenyképesek maradjanak.
Természetesen vannak olyanok is, akik egyszerűen azért táncolnak, mert szeretnének. És ezzel sincs egyáltalán semmi baj. Valójában nincsen rossz ok arra, hogy táncolj, hacsaknem valaki akaratod ellenére kényszerít rá. Egyébként, ami a táncot illeti, a legjobb ok a táncolásra az, hogy a zene nem hagy semmilyen más lehetőséget, mint hogy felkelj és táncolj. 😉
