„Alaposan figyeld meg, amit most látsz és hallasz, akármilyen különösnek is tűnik” – kezdi Kubo a történetmesélést és a Shamisen varázshúrjaiba csap. És a varázshúrok meg is teszik a hatásukat. A Shamisen különös hangzása adja azt a fergeteges zenei aláfestést a látványhoz, ami megragad és a „Kubo és a varázshúrok” c. stop motion technikával készült film ezek után már nem ereszt.
Nincs unalmas rész, nincs elfáradt történet vagy üresjárat. A film minden részlete kidolgozott, a varázslatot szinte tapinthatóvá teszi. Közel hoz egy számunkra különös mondavilágot, hogy belemerülhessünk és majdnem 2 órán át részei legyünk egy fantasztikus történetnek…
…ami Japánba kalauzol el minket. Kubo, egy 7-8 év forma kisfiú egy kedves félszemű vásári történetmesélő srác, valahol egy képzelt középkorban. Egy tengerparti faluban ad elő izgalmas történeteket a 3 húros Shamisen segítségével, ami a zenei aláfestést, és néhány papírlappal, ami pedig az origami technikával készült mesefigurákat adják.
Már itt érezhetjük, hogy nem mindennapi történetben lesz részünk, hiszen a Shamisen hangja hajtogatja az origamit és mozgatja a figurákat, lélegzetelállító látványt adva a közönségnek. Egészen a történetmesélés majdnem végéig. Ugyanis Kubo egyik történetét sem fejezi be. Annyira beleéli magát Ő is a mesélésbe, hogy eltűnik számára az idő, és a szürkület közeledtét jelző harang gongására eszmél, hogy mennie kell.
Ugyanis Kubo szinte születésétől fogva bujkál. S, hogy ki elől? Nos, egy még számára is ismeretlen hatalom elől, amely az éj leszálltával jön, és Őt keresi mindenhol. Ekkorra már szerencsére mindig egy közeli barlang mélyén, édesanyja mellett foglal helyet és bújik el az éj elől. Édesanyja látja el újabb és újabb történetekkel, beleszőve mindegyikbe Kubo apját, aki a világ egyik legjobb szamurája volt életében, de ekkorra már nélkülözniük kell személyét.
Így megy ez egészen addig, amíg egy nap Kubo figyelmét elvonja a hazamenetelről egy szertartás a közeli temetőben, ami japán szokás szerinti tiszteletadás az elhunyt ősöknek. Azonban a szürkületi gong megszólal, és minden megváltozik.
Talán ennyi elég is figyelemfelkeltőnek úgy, hogy még elkerüljük a spoilerezést, hiszen az előzetesekből közel ennyi már eddig is kiderült. A film most fut még a mozikban és aki eddig nem tette meg, annak bizton ajánljuk, hogy erről az élményről ne maradjon le. Játsszák szinkronnal és anélkül, 3D-vel és anélkül. A 3D eleinte megadja azt a pluszt, ami miatt erre ül be az ember, de a látványvilág 2D-ben is remekül érvényesül.
A stop motion technika – ami a film képkockánkénti felvételét jelenti – pedig olyan egyedivé teszi a vizuális hatást, hogy a film klasszikussá fog válni és bekerül a legjobb stop motion-ösök közé szerintünk.
Stop motion jelenet beállítás képkockánként a „Kubo és a varázshúrok” c. animációs filmben
A készítő, a LAIKA animációs stúdió 5 évet áldozott a film elkészítésére. 5 év alatt mindent megépítettek manuálisan, megmozgatták, lefotózták, megvágták. Az egyik folyamatról a film végén kapunk is egy kis ízelítőt.
Az 5 év nem csak a látványra volt elegendő, de a történetre is. A történet felébreszti a felnőttek gyermeki énét, a gyermekeknek pedig egy kicsit komolyabb részeket is belekever az élet milyenségéből a szálakba. Varázsol, megragad és felemel. Ha szabad így fogalmaznunk: szem nem marad szárazon.
A LAIKA életében komoly eredmény a megjelenés, és nagy dolgot tett le ezzel a filmmel az asztalra. Ajánlott akár családi mozizásra is!
