Századunkban az egészséges étkezés kulcsszerepet tölt be, tucat számra jelennek meg az ezzel foglalkozó könyvek és cikkek. De nem volt ez mindig így! Hiszen Julie Morris, az írónő elmeséli nekünk az előszóban, hogy 2008-ban, amikor elkezdte a könyve írását, nagyon kevesen foglalkoztak a szuperélelmiszerek témájával.
Kiadóról kiadóra járt, de senki sem vállalta el a könyve gondozását, így végül magánkiadásban jelentette meg, és a garázsából küldözgette el a példányokat a megrendelőknek.
2017-re persze már minden megváltozott, a könyvei azóta a listák élén állnak, és az emberek sokkal nyitottabban állnak az egészséges táplálkozás kérdéséhez.
A könyv az Édesvíz Kiadó gondozásában jelent meg Magyarországon, (és ezen kívül másik két könyve is: a Superfood gyorsételek és Superfood smoothie). A könyv külleme nagyon szép, a kiadóra jellemző puhafedeles kötéssel, és sok igényes képpel. A kötéssel kapcsolatban annyi negatív megjegyzésem lenne, hogy a puhafedeles borító sérülékeny, így nem érdemes sokat a táskánkban utaztatni.
Négy nagyobb fejezetből áll a mű: A szupertáplálékok megértése, A szupertáplálékok konyhaművészete, Receptek, Extrák.
A könyv számomra azért is volt nagyon szimpatikus, mert ez nemcsak egy egyszerű szakácskönyv szép képekkel és receptekkel. Julie Morris arra is figyelt, hogy az olvasókban ne hagyjon megválaszolatlan kérdéseket. Részletesen kifejtette, hogy miért jók a szupertáplálékok, és mik is ezek valójában. Majd néhány tippel is szolgált, hogy hogyan használjuk fel őket.
De mik is azok a szuperélelmiszerek?
A szuperélelmiszerek a természet elsőrangú táplálékai, mivel „optimális egészséget, a megfelelő energiaszintet, a mentális egyensúlyt és a kellő ellenálló képességet” adják nekünk.
Kiemelten fontos, hogy tápanyagban gazdagok, hiszen tudjuk, tudunk úgy sok kalóriát magunkhoz venni, hogy közben a szervezetünk alig jut tápanyaghoz. Gondoljunk csak a fehérlisztre, a kristálycukorra, chipsekre, és még hosszan sorolhatnánk. És mivel a superfood (vagyis szuperélelmiszer) kifejezést több cég is használta olyan termékekre, amelyek valójában nem is tartoztak ebbe a kategóriába, ezért „az Európai Unió csak azokra az élelmiszerekre engedi a szupertáplálék kifejezés használatát, amelyek bizonyítottan jótékony hatással bírnak”. Szóval a lényeg: egy szuperélelmiszer tartalmazzon magas tápanyagtartalmat, és hasonlóan fitokemikáliákat és antioxidánsokat.
Szuper élelmiszerek… a mindennapokban?
Lássunk néhány példát a szuperélelmiszerek köréből:
Chia mag – Azért gondoltam, hogy ezzel kezdeném a sort, mert Magyarországon is elég sokan ismerik már. Néhány éve lett itthon igazán népszerű, sokan szóltak az érdemei mellett, néhányan ellene is. Miért jó? Rengeteg omega3 zsírsav található benne, több antioxidánst és ásványi anyagot tartalmaz, protein- és rostforrás, ezen kívül van benne kalcium és vas is. És plusz pont, hogy elég sokféleképpen felhasználható, és sok mindenben elrejthető.
Kendermag – A kendermag nem egy ismeretlen fogalom köreinkben… és azt tudták, hogy szupertáplálék? Minden esszenciális aminosavat tartalmaz, proteinforrás, magas az ásványianyag-tartalma (vas, cink, kálium, cink és magnézium).
Goji bogyó – „A kínai orvoslás évezredek óta használja mint immunerősítő afrodiziákumot.” Az összes makrotápanyag megtalálható benne, tehát a fehérje, szénhidrát, zsír és oldható rostok is. Tizennyolc aminosavat tartalmaz, több antioxidánst is, és több, mint húszféle nyomelemet és vitamint is fellelhetünk benne.
Sorolhatnám még, de nem szeretném az egész könyvet leírni. Annyi biztos, hogy nagyon hasznos, hogy láthatjuk egy helyen, hogy mik számítanak szuperélelmiszernek, konkrétan mi szuperélelmiszer. És az író nemcsak azt írja le, hogy miben gazdagok és miért van jótékony hatással a szervezetre, de arról is említést tesz, hogy mit milyen formában érdemes beszerezni, és mihez érdemes felhasználni.
Ezen kívül kitér még azokra az alapvető élelmiszerekre is, amiknek szerinte mindenki konyhájában helye kellene, hogy legyen, és néhány konyhai praktikával is ellát minket.
Persze lássuk be, ha minden szuper élelmiszert be szeretnénk szerezni, akkor jócskán bele kellene nyúlnunk a pénztárcánkba. Ám én úgy gondolom, hogy ha már csak néhányat tartunk a konyhában, és olykor-olykor használjuk őket, vagy az egészségtelen édességeket helyettesítjük velük nasiként, már az is óriási előrelépés.
A receptek bennem vegyes érzelmeket váltottak ki. Érdekesek voltak, a képek pedig gyönyörűek, azt viszont nem tudnám elképzelni, hogy csak ilyen fogásokat fogyasszak. Igen, ebben nyilván az is közre játszik, hogy magyar konyhán nőttem fel, és számomra az is drasztikus lépés volt, amikor a fehér kenyeret letettem.
A receptek között húsételek egyáltalán nem találhatóak (Julie Morris szerint nem tesz jót a hús a szervezetünknek), és természetesen leginkább a szuperélelmiszerekre épülnek. Vannak benne kifejezetten jó ötletek, például a csokis-kendermagos-zabpelyhes szelet vagy a fűszeres chiakása, de voltak számomra teljesen elrugaszkodottak is mint például: vízitormás-mochis pizza, mizunás-édesköményes faepersaláta.
Ezek a receptek formabontók, mert az egyébként egészségtelen ételeket szeretné egészséges köntösbe csomagolni (pl.: mochis pizza). Szívesen láttam volna egy-két olyan fogást is, ami közelebb áll a hétköznapi receptekhez, a szuperélelmiszerek által egészségesebbé téve (de nem teljesen megváltoztatva annak szerkezetét). Bár ez szubjektív vélemény, és nem kell, hogy igazam legyen.
Ettől a néhány negatívumtól eltekintve, amit megemlítettem, összességében nagyon elégedett vagyok a könyvvel, és egyáltalán nem bánom, hogy megvásároltam, sőt! Másoknak is szívesen ajánlanám. Igényes, informatív, és szerintem minden főzni szerető, és az egészséges táplálkozásban érdekeltnek ott van a helye a polcon.
