Jack Carr: A végső lista – regényismertetése a szokásosnál véresebb történetet tálal. Gátlástalan gyilkosságok során visz végig.
A regény szerzője erős katonai múlttal és kegyetlen praxissal rendelkezik maga is. Az Egyesült Államok haditengerészetének a különleges bevetésekre kiképzett elitjét [angol rövidítése SEAL] erősítette. Mesterlövészük és akcióparancsnokuk volt sokáig.
Így elsőkézből kapjuk James Reece őrnagy sztoriját, aki hol is védhetné máshol az USA érdekeit, mint egy másik földrész USA által elcseszett országában, Afganisztánban. Csapata az őrnagyát tiszteli és szereti, ezt parancsnokként szakmailag és emberileg egyszerre nehéz elérni. Ezért nagy az ellenérzés, hogy felső utasításra /egyenesen a Pentagonból jött parancsra/ ők vezessenek egy rohamot. A célpont stratégiailag jelentéktelen és előzetesen kellően fel nem derített ellenséges terület. Az ütközetben váratlanul hatalmas tűzerővel találják szembe magukat és harapófogóba kerülve az egész csapata elvész. Pontosaban ő és egy bajtársa életben marad, viszont hazatérése után otthonában öngyilkos lesz.
James Reece nem érti.
Katonailag megalapozatlan a támadás, a hirtelen-váratlan pusztítással egész egysége a húsdarálóban végzi. Bajtársa sosem emelt volna kezet saját életére. Az őrnagyot hazarendelik, felettesei őt okolják, katonai bíróság elé fogják állítani.
Az őrnagy lassan megvilágosodik. Miközben ő sportnyelven szólva baseballozott, valakik közben csapatával sakkoztak. Miközben apró részletenként lépésről lépésre rakja ki az összkép darabjait, családját saját lakásában – külföldi bérgyilkosok – lemészárolják.
Az öngyilkosságra alkalmatlannak ismert bajtársának a halála is – mint utóbb kiviláglik – erőszakos volt. Ezek újabb értetlenségek.
James Reece megszökik, és a törvény emberei az üldözésére indulnak. Rádöbben, hogy itt nagytakarítás zajlik, bár a Húsvét nem közeleg. Jack Carr: A végső lista regénye itt fordul át olyan fagyiba, amelyik úgy dönt, hogy visszanyal.
A módszeresség láttán az őrnagyban valami elpattan.
Oda lyukad ki, hogyha módszeresség kell, azt tőle is megkaphatják, ingyen.
Vagy ha úgy tetszik, hatalmas árat fizettet meg érte. Kihasználja speciális kiképzését, ismertségét a hadiraktárakban és hozzá némi csellel két lábon járó arzenállá változtatja magát, emellé nem szégyell bármilyen eszközt használatba venni.
A tengerészet katonai táplálékláncán felfelé haladva legelőször közvetlen parancsnokát küldi az örökké ringó csendes vizekre. Majd halad tovább és hullanak a vétkesek, mint ősszel a legyek. Közben a fejében ketyeg egy képzeletbeli óra, ideje hamarosan lejár.
Szelídebb módszerek megválasztása és a kíméletesség elve nem zavar be a tervezői munkába. Durva halált szán minden egyes embernek, akikről kideríti, hogy vétkesek voltak csapata és családja meg az élete értelmének elvesztésében.
A hatalmi oldal sem tétlenkedik.
Országos körözést adnak ki ellene és a rendőri erők mellett a különleges ügyek felügyeletével megbízott szakszerv egy terrorista alvósejtet is mozgásba lendít ellene. James Reece nem hiába töltötte élete javát éles harci helyzetekben, minden támadási kísérletet úgy ráz le magáról, mint kutya a vizet.
A könyv a személyiségfejlődésre sem pazarol sok oldalt, az őrnagy ádáz hormonfürdőben úszik, skrupulus nélkül gyilkol. Ölni feladat, nem pedig morál kérdése. Katona és civil egyforma. Tetteibe belesodor egy katonanőt is, akit végül emiatt még meg is kell védeni.
Jack Carr: A végső lista regénye szépelgéssel mondandót nem fűszerez. Ellenfelek háborúban nem reggel kávézva beszélik meg a másik megsemmisítését. Az őrnagy nem élvezi tetteit, hivatásosként csak elintézi az útjában lévőket. Lelkiismertfurdalás, erkölcsi megfontolások helyett a hangtompítós pisztolygolyó püffen, egy karabély mordul egyet, vagy az eget is leszakítja egy távirányított robbantás. Senki nem állít(hat)ja meg, számára nem termett olyan erő. Különítményesek csapatát is félkézzel teszi hűvösre. Bár ő nem a kommandós Scwarzenegger vagy Rambo, neki a fegyvert újra kell tölteni használat közben és az irhája is képes kilukadni.
Nagy tempót diktál a könyv. A hatalom fő szolgái lassan, de eszmélnek, hogy az örnagy már befordult a sarkon és feléjük tart. Egyre nagyobb a tét, egyre kétségbeesettebbek a válaszlépések az őrnagy ellen, de ő minden ilyet ellenük fordít.
Jack Carr: A végső lista műve katonai-bűnügyi regény.
James Reece folyton nyomoz, miközben aprítja az ellent. Újabb és újabb célpontokat azonosít be. A könyv ismertetése ezokból itt megtorpan. A poént még közelítőleg sem említve sarkall az olvasásra.
A szerző és a főhős véletlen (?) hasonlósága okán a fegyverek leírása a závárzat utolsó szegletéig terjedő precizitással van jelen. Nem árt ezért előtte belelapozni a JANE’S Kézifegyver Határozó valamelyik példányába. Ezt forgatva (ha fegyverviselési engedély híján nincs kéznél egy hatlövetű) döbbenet, hogy az ember a pusztításban a profi. Építeni is tud, de a pusztításhoz képest alig motiváltan.
Akinek gusztusos az ilyen műfaj, az elemében lesz és végigszáguld a könyvön. Megfelelő a szöveg betűmérete, a nyomda nem akart egy ív papírt megspórólni az olvashatóság terhére. Vérmesebbek újra kézbe veszik majd a könyvet bizonyos ‘finom’ részletekért. Egy dolog alig érthető – nem bántásiból szólva – hogy egyre több női fordítót találni az impresszumokban, akik harci-technikai jellegű könyvek magyarra ültetésére vállalkoznak. Szóhasználat okán szvsz nem ártana, ha olyanok fordítanának ilyen könyveket, akik netán voltak már katonák és nem csak láttak olyanokat. Az eredeti könyv tavalyi, magyarul idén adták ki a Twister Media gondozásában.
