Fehér Béla: Banánliget könyvbemutató kapcsán eggyel hátrébb kell lépni, hogy ne csak a fa kérgét, hanem a fa törzsét is észlelhessük, de hol van még az egész fa lombkoronástól?
Ez csak ami a fából látható. Hol a nem látható kusza gyökérzet a föld alatt, ami a föld fölött a fát stabilan tartja?
Fehér Béla kereken negyvenéves volt, amikor érett felnőtt fejjel megérte a ’rendszerváltást’, bő féltucatnyi kötettel ajándékozta meg olvasóit. A ’rendszerváltás’ jóságos kifejezés valamire. Fogalmakkal bekerített kísérlet. Meghatározni alig sikerül, hogy mit jelentett akkor és mit jelent ma.
Lehet egypártrendszer után többpártrendszeres választást tartani, összerakni egy új parlamentet. Aztán valamennyi választási cikluson keresztül az ügynök/besúgó hálózat nyilvánosságra hozatalát törvényesen eltussolni. Nagy valószínűséggel azért megy ez így, mert a parlamentben ülők egy részének visszafelé mindmáig túl sok köze van a közelmúlthoz.
Az iskolákban még a nyolcvanas években sem tanították a második világháború utáni Magyar Népköztársaság történelmét, egy szűkszavú fejezet merészkedett el 1956-ig, vagy még addig se.
A rendszerváltástól számított 20 év sem volt arra elegendő, hogy szembenézzünk az amúgy jól dokumentált közelmúlttal. Még Romsics Ignác történész ’Magyarország története a XX. században’ átfogó munkája is átdolgozott és bővített kiadások sorát élte meg 2010-ig.
Pont az utolsó 10-20 év igyekszik kicsúszni még képzett történész markából is.
Fehér Béla: Banánliget könyvbemutató anyaga ezért kell másról szóljon.
A ’Banánliget’ egy titkos lakás fedőneve, ott két kíber – vagy inkább belügyi elhárító, vagy inkább politikai rendőrtiszt, vagy nem akarjuk tudni miféle – megfigyel az utca szemközti lakásában lakó, a rendszer ellen propagandát kifejtő egyént. Abszurd a helyzet, tótágast áll a józan ész, mert a ’gulyáskommunizmus’ kiszenvedte után sem hagyják abba a fontos bezárkózásukat.
10 évig ki se jönnek a lakásból, tovább csinálják. Remek apropó az írói meseszövésre.
Ami ebben az időszakban történik, az viszont védhetetlen. Nemcsak a könyvben, a valóságban is.
A fejekben a rendszerváltás nem értelmezhető, mert a fejekben nem volt valós rendszerkép, csak az ügyeskedő boldogulás közben naïv elképzelés a gondoskodó államról. Annak lebernyege alá bújnának sokan ma is. Hogy a döntésekért ne kelljen felelősnek lenni, ne kelljen állást foglalni, hogy ne kelljen választani. Négyévenként se, mert az nyílt felelősségvállalás, és aztat itten mink nem szeressük.
Tamás Gáspár Miklós ANTITÉZIS idén kiadott kötetében a ’legvidámabb barakk’ a szerző aktuális politikafilozófiai elemzése szerint egy államkapitalizmus volt. Mert a rendszerben a termelőerő és a termelőeszközök nem voltak szétválasztva. Ehhez képest most ’rendes’ vadkapitalizmus van, az anyagi javakban nem bővelkedő országban az eredeti tőkefelhalmozás keserves évtizedei zajlanak.
A könyvben sincs arról szó, hogy rend lenne a fejekben.
Fehér Béla tavalyi regénye piti világgal szembesít. Kötelességtudó belügyi dolgozók előbb keverednek össze kínaiakkal és kábítószerrel, sem minthogy megértenének valamit arról, hogy ami volt az nincs.
A menthetetlen téma csak az íróra jellemző erőteljes helyzetkomikum- és nyelvi lelemény szósszal leöntve fogyasztható valamennyire, emészthető már nem tud lenni. A könyv az író ’Jelenetek egy vakondűző életéből’ előzményregénye utáni második kötet. Az író ígérete egy trilógia, remélve hogy nem fárad bele, mert ez a 220 oldalas kötet történelmi alulnézetnek kiadós próbálkozás.
Szóljon hozzá