EU büntetés a környezetrombolásért vár a közeljövőben azokra, akik bizonyos mezőgazdasági termékeket olyan körülmények között állítanak elő, amelyek helyrehozhatatlan környezetkárosítás révén kerülnek forgalomba.
Úgy tűnik, a litván Virginijus Sinkevičius az Európai Bizottságnak a környezet, óceánok és halászat témáiért felelős biztosaként a sarkára áll és képes lesz a törvénykezésen keresztülverekedni a célt. Azt, hogy diszkriminálják a bizonyítható környezetrombolás következtében megtermelt árukat.
Három termény élvezi a megkülönböztetett figyelmet. Egyelőre.
Ez a három áru a nyerskávé, a kakaóbab és a szója.
EU büntetés a környezetrombolásért vár az Európai Bizottság állásfoglalása szerint a terjeszkedő mezőgazdaság káros megnyilvánulására. Amennyiben a termelés fokozása érdekében erdőket irtanak a fenti három gyarmatáru terménymennyiségének zabolátlan növeléséért.
Intézményesen a populista Bolsonaro – az immár bukott brazil elnök – szabadította ki a szellemet a palackból. Nem hitt a COVID fertőzésben és nem oltakozott, meg is betegedett tőle. Nem hitt a globális felmelegedés ember okozta aspektusában, ezért törvénybe iktatta a mezőgazdasági területek bővítése céljából megengedhető őserdő irtást. A klímaegyezményt felmondó Trump, valamint Bolsonaro sincs már, a kipusztított brazil őserdők nyomán a puszta föld viszont megmaradt.
Aki egy kicsit is foglalkozott a dologgal, vele megismerte a lepusztított föld veszélyeztetettségének kockázatait. A fák gyökere összefogja a talajt, nem enged a szélnek és az esőzésnek, ellenáll a talajeróziónak. Egy trópusi felhőszakadás a szabaddá vált földfelületekkel nem bánik kesztyűs kézzel. Az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok hosszabb és veszélyes kihagyások után özönvízszerű víztömeget is zúdíthatnak a talajra. Utána a föld sárfolyammá duzzadva el is tűnhet eredeti helyéről.
A jelentős (nagyüzemi) kávétermelő brazil térségek éppenséggel fennsíkokon találhatók, ahol a talaj esőpusztítási kitettsége sokszorosa más vidékeknek. A kávécserje épp a lankás hegyoldalakat kedveli.
A kakaóültetvények sem kevésbe veszélyeztetettek. Csak másképpen.
Ott a fő kockázat maga a helycsináló erdőirtás. Az fák eltűnő lombtömege a széndioxid közömbösítés és az oxigén kibocsátás örök körforgását bontja meg. Nem különb a helyzet a szójatermesztés terén. Kiterjesztése az őserdőirtással nyert területek veszteségeihez képest csekély előnnyel kecsegtet.
Jelenleg a kanadai Montrealban zajló, a Föld élővilága sokszínűségének [magyarul a biodiverzitásának] védelmét szolgáló konferencia szolgál az EU törekvés hangsúlyozásának fórumául.
(Egyelőre) a kávé, kakaó és szója exportőrök lesznek kötelezve az előállítókat is beleértve a tőlük kiinduló teljes közvetítő lánc résztvevőinek részletes bemutatására. Hogy elejét vehessék az elfogadhatatlan erdőirtások révén keletkező áruk piacra kerülésének.
Legalábbis hogy elérjék az EU országaiba történő belépésük megakadályozását.
Nemzetközi összefogás a gátlástalan természetrombolás fékje.
A rombolás a megtermelt áruk külföldi eladását és a hasznot célozza. Nem a védhető módon helyi termesztők megélhetését biztosító önellátó termésmennyiség elérését. Mert az utóbbi esetben az
EU büntetés a környezetrombolásért álszent dolog lehetne.
A törvénytervezet szerint ha az érintett cégek nem tudják hitelt érdemlően bizonyítani az EU piacára beléptetendő áruik fenti jellegű „tiszta forrás” voltát, ennek folyománya azok EU piaci kitiltása lesz.
Forrás és képanyag: www.gcrmag.com
