Daniel Silva A Csellista könyvbemutató menetrendszerű érkezését mindenki várta, aki rágyógyult a sorozatra.
A Csellista krimi megjelenését az előző Daniel Silva könyvrecenzióban már beharangoztuk.
Különös aktualitást nyer a 2021-ben írt krimi a szomszédban dúló háborút kirobbantó vonatkozásában. Ami nem más, mint a világ (nagy részének) összefogása az orosz katonai invázióra adott válaszként.
Miért tér az író vissza regénysorozatában rendszeresen a húszéves orosz Föderáció viselt dolgaira? Mert az orosz rendszer és az író által új cárnak titulált vezetője hálás téma egy amerikai írónak. Daniel Silva tálalja egy fiktív izraeli titkosügynök figuráját. Már 20 éve Gabriel Allon névvel küldi csatába a kémet a jó oldalon – míg a rossz oldal több regényében is az oroszok, a rendszerük, elkövetett tetteik.
Daniel Silva A Csellista regénye egy kísérlet.
Egyfelől Gabriel Allon egy orosz ügynökök által kivitelezett gyilkos merényletet akar megbosszulni. Londonban élő gazdag barátját, az orosz rezsim kitartó rendszerkritikusát, Viktor Orlovot méreggel teszik el láb alól a Kreml urához hű gonosztevők. Orlovnak Gabriel Allon sokat köszönhet, saját és felesége életét. A múltban elővigyázatlanul fogságba esett Oroszországban. Erről szól egy korábbi regény: A Moszad ügynöke és az oligarcha (2009.) Ez a kötet a kilencedik Gabriel Allon könyv.
Daniel Silva A Csellista krimije pedig a 21. a sorban.
Másfelől a konkrét elkövetőkön túl a lopásra berendezkedett [magyarul kleptokrata] államvezetés vezérén akar személyes bosszút állni. Az orosz séma egyszerű és nem csak arra az országra igaz. Hatalom = sok pénz és a sok pénz = gazdagság. De csak azoknak, akik benne vannak ebben az elosztási rendben. Az egyenletrendszert a Kreml központú oligarcha hálózat úgy oldja meg, hogy óriási (dollár milliárdokra kell gondolni) összegeket síbolnak ki Nyugatra. Oroszország bevételeit és belőle származó vagyonát nem a népe, hanem egy maroknyi csapat élvezi és csatornázza ki a zömét a bankrendszerek révén és addig forgatja a pénzügyi rendszerekben, amíg a piszkos pénz addigra ’frissen mosottá válik’.
Ehhez bizonyos – nem tisztességes – bankok is kellenek emberbaráti szeretet helyett busás haszonért.
Ennek a hatalmas galádságnak és óriási hatalommal bíró szereplőinek megy neki Gabriel Allon.
Mögé felsorakozik az izraeliek fejlett háttér szervezete, hozzá a könyv szavaival élve „a hírszerzés nemzetközi testvériségének világában” többen: az USA, az Egyesült Királyság, Franciaország, Svájc. Utóbbi megállapításában nehéz hinni. Létezik testvériség mokány kémek között? A hírszerzés nem klubtevékenység. Van viszont írói szabadság, amit nem illik bekényszeríteni zord valóságelemek közé.
Sikerül-e Gabriel Allon nagyszabású akciója az olajozottan (!) működő orosz konspiráció ellenében? Mi köze van mindehhez a komolyzene tehetséges művelőjének Isabel személyében (minimum a könyv címe)?.
Minden kiderül, ha a könyvet elolvassák.
A könyv kinézete tipizált, a korábban már bemutatott féltucatnyi Daniel Silva borító is azonos elrendezésű a szerző nevének tipográfiájában.
Azt sem kerülheti el a figyelmet, hogy a fordítás során a helyes alanyi és tárgyas ragozás (megsárgult festővászon a Szent Márk téren) használat egy dolog (p.188), más dolog az elütés és a nyomda ördöge: „Mellettem ment el az az őrölt a Capitoliumnál.” (p.361). Viszont durva nyelvtani melléfogás műve, ha a célhatározó és helyhatározó fogalma nem rendezett a fejben és ez kerülhet ki belőle nyomtatásban: „…elfordította az ajtógombot, és belépett a házban.” (p.21). Ehhez jópár kézen kellett keresztül menjen érintetlenül. Egy ellenérvet tudok csak felhozni:
Az árát. Nem írógéppel sutyiban másolt szamizdat, hanem élvonalbeli könyvkiadó igen drága könyve.
