A Cachaça egy magas alkoholtartalmú, nádból készült ital, melyet kizárólag Brazíliában készítenek. Ez az ország nemzeti itala, és a legfőbb összetevője egy klasszikus brazil koktélnak, a caipirinha-nak.
Bár hivatalosan az ital rumnak minősül, a Cachaça Brazíliában a nád brandy minősítést kapta (aguardente de cana). A helyi kormány egyébként sokat kampányolt azért, hogy más országokban is ezt tegyék, főként a legnagyobb felvásárlójánál, az Egyesült Államokban. Ez inkább nemzeti büszkeség kérdése mint gazdasági. A Cachaça jelentős része a brazil kultúrának, és csak 1%-a kerül eladásra a teljes termelésnek Brazílián kívül.
Mint minden rumnak, a Cachaça nyers alapanyaga is édes, mégpedig a szacharóz-ban gazdag nádcukor. Ennek a levét erjesztik, majd desztillálják, rögtön azután, hogy learatják a nádból.
Ez az egyébként, ami elkülöníti a Cachaça-t a többi rumtól, melyeknek nagyrészét melaszból desztillálják (a fekete, szirupos mellékterméke a cukor termelési folyamatának) a feldolgozatlan nádlé helyett.
A Cachaça osztozik ezen a tulajdonságán a Rhum Agricole nevű itallal, amely egy nádital, ami a francia Nyugat-Indiából származik.
A Cachaça termelés a portugál telepesek által Brazíliában indult 1540 körül. Majdnem öt évszázaddal később Brazília még mindig a legnagyobb finomított cukortermelő. Minden évben végtelen mennyiségű melaszt termelek, és ebből szinte semmit sem használnak a rum készítésére. Ehelyett egy etanol alapú bioüzenanyagot desztillálnak belőle. A Karibi térségben a rumot fahordókban érlelik, míg Brazíliában benzintartályokba öntik.
Az évek során az ital számos szinonímát örökölt (ilyenek a aguardente, pinga, cana és caninha). Különböző helyeken más és más néven fut. A legkreatívabb nevek közé tartozik a xarope-doida (őrült szirup), bafo de tigre (tigris lélegzet) és lágrimas da virgem (szűz könnye). Ezek a szinonímák kódszavakként jöttek létre, amikor az italt betiltották a 17. században. A tilalom a portugál kormány által lett bevezetve (ugyanis Brazília portugál uralom alatt állt 1500-1822), mert az ital népszerűsége csökkentette a portugál borok és szeszes italok fogyasztását.
Két fő alfaja van a Cachaça-nak: a fehér (nem érlelt) és az arany (érlelt) színű. A fehér Cachaça a leggyakoribb formája a kaphatóknak, és az italt általában rögtön a desztillálás után palackozzák.
Aránylag egyszerű íze és friss, füves aromája van
A legtöbb példányt kis mértékben édesítik (jogilag szabályos akár literenként a 6 gramm cukor használata), amellyel kissé enyhítik a fiatal, meg nem szelidített ital keménységét. Azokat, melyeket kifejezetten „édes Cachaça-ként” címkéznek, akár 30 gramm cukrot is tartalmazhatnak literenként.
Az érlelt „arany” Cachaça sokkal kevésbé gyakori, mint a mindennapi fehér formája, de egyre nő a népszerűsége a kifinomult fogyasztók körében. Ez a stílus hagyományosan csak Brazíliában található, de a nemzetközi kereslet egyre nő.
Ahhoz, hogy egy Cachaça jogilag „érleltnek” minősüljön Brazíliában, legalább az ital 50%-nak 12 hónapot fa hordókban kell töltenie. Egyes ultra prémium példányokat akár 15 évig is érlelhetnek.
Legalább 20 különböző fajta fa van, melyet használhatnak az érleléshez. Ezek mind különböző fűszeres és pirított ízeket adnak az italnak. Általában jéggel és anélkül is lehet fogyasztani. Az érlelt Cachaça finomabb és összetettebb ízjegyeket mutat, mint a fiatalabb fehér változata.
Capirinha
Cachaça koktélok:
- Capirinha – lime-mal és cukorral
- Quentao – citromhéjjal és fűszerekkel
- Batida – gyümölcslével
