Anthony Capella A KÁVÉK KÖLTŐJE című regénye tíz éve keletkezett és öt éve adták ki magyarul. Ami a friss kiadványok könyvismertetései közé kerülve mégis ide vonzotta, az a címe.
Az Anthony Capella A KÁVÉK KÖLTŐJE könyv vaskos, és bár terjedelmi megfontolásokból apró betűvel szedték, még így is több, mint 550 oldalasra sikeredett.
Súlyos mű abban az értelemben, hogy alig pár dekával kevesebb, mint egy kiló. Ez az olvasást is befolyásolja, ha lazább testtartásban olvassuk, nem lehet csak úgy félkézzel sokáig megtartani.
Színes világba kalauzol el bennünket Anthony Capella. Ő maga is színes egyéniség, 1962-ben született Ugandában. A ténnyel nem adódik egy olcsó párhuzam, mert fehérbőrű és angol anyanyelvű író. Sokszínűsége inkább abban rejlik, ha megnézzük a honlapját, ott láthatjuk műveit és a fotóját is.
A csavar ott van, hogy valójában az írója Tony Strong, akinek ez a kötet álnéven írt sokadik könyve. Saján néven bővülő munkásságát nem akarta hírbe hozni a kávé és a kávézás köré épített könnyed alkotásával.
Az Anthony Capella A KÁVÉK KÖLTŐJE könyvet több pillér tartja, de mindegyik fikció. A legfontosabb pillér a főhős, aki egyes szám első személyben számol be magáról és az eseményekről.
A másik pillér az ezernyolcszázas évek legvége, a helyszín Anglia és aztán Közel-Kelet és Afrika. London virágzik, csatornázás nincs. Koncentrált az élvhajhászás és nemkülönben a szagok.
Ennek mintegy kontrasztja az illatok és ízek utáni vadászat a dúsgazdag kávé-nagykereskedő háza táján. Ez is pillér.
A Pinker vállalat vezére tervbe vette, hogy a világ jelentős nyerskávé forrásainak minden termékét katalogizálja és egységes rendszerbe foglalja, elsősorban az illat- és ízanyaguk alapján. Ebbe a feladatba vonja be hősünket.
Neve Robert Wallis és 22 éves korára egyetlen érdeme, hogy az atyai támogatás dacára sikerült Oxford egyeteméről eltanácsoltatnia magát léha életvitele miatt.
Magát költőnek inkább vallja, mint ásatag tudományokba merülő entellektüelnek. Igaz, hogyha írt is verset, az soha nyomdát nem látott. Ellenben a szavakkal jól bánik és ennek híre megy.
Az akkorra a börtönből kiszabadult Oscar Wilde szellemisége és szellemessége átitatja a társasági életet és mindenki, aki ad magára és – képes erre – aforizmákban beszél.
Robert Wallis így nyilatkozik a nőknek az általános választójogért akkortájt vívott harcáról, “el nem tudom képzelni, minek akarna egy nő választójogot, ha megnézzük, milyen szörnyű emberek azok, akiknek már van” *.
Pénztelenségében tehetsége révén veszik fel a Pinker kávé- és pénzbirodalomba, hogy a megkülönböztethetőség végett rendeljen fogalmakat minden forgalmazott kávéfajtához. Illat- és ízleírást kívánnak tőle, ami tehetséget és fantáziát követel. Ennek nincs híján, és a feladathoz a cégtől segítőt is kap, aki nem más, mint a tulaj öntudatos és vonzó lánya, Emily.
Közös kávékostolgatásukból és az évődésből vajon a regény merre is mehet tovább, bizony nagy vonzalom támad.
London prűd világában Oscar Wilde két évet ült Reading fegyházában az életviteléért és szabadosságáért. Miközben Emily iránti vonzalma egyre dagad, Robert intézményesen járja London-szerte a kuplerájokat. Pénze alig van és nem partiképes, gazgag lányba belebolondulni ezért dupla reménytelenség.
Az író ezt a konfliktust úgy oldja fel, hogy Robert küldetésbe megy az Afrikai kontinensre, hogy hozzon létre egy ültetvényt válogatott kávéfajtákkal és ha ebben sikeres, gazdag lesz és elnyeri a lánya kezét is. Mindez Pinker úr romantikus döntése. Az író e jóságos szívhez a terjeszkedő gyarmati rendszert és a pénz uralmát adja háttérnek.
Eddig mondható el a történet. Folytatódásáról mindenki maga gondoskodjék, ha tetszik a felállás és a stílus. A könyv kávékortyolgatásainak szavakba öntése hajaz a borok jellemzésekor szóbódulatba eső verbális túlzásokra.
Vég nélkül születnek is a megfogalmazások, egy mokka típusú pörkölt kávébab jellemzésekor például imígyen: “Loncvirág… édesgyökér… fafüst… alma” **. Ezekből eddig csak az almához volt szerencsém…
*(82. old.) / **(200. old.): a két idézet abban a reményben került bele a szövegbe, hogy e szándék nem sérti a könyvkiadó szigorú jogait.
