Többféle módszer is létezik a polip puhára főzésére. Az egyik gyakori, hogy saját levében, minimális víz hozzáadásával pároljuk. A másik, hogy annyi folyadékban, hogy ellepje megfőzzük. Az előbbinél le kell fedni, a másodiknál nem.
A különbség, ha bő vízben főzzük és ebben hagyjuk kihűlni, hogy akkor az ízes lé maximálisan átjárja a polipot. Ilyenkor nem kell teljesen megfőzni, mert ahogy hűl a forró lében, még tovább puhul. Lehet kissé roppanós és krémesen puha is.
Én szeretem, ha igazán omlós, bár saláta esetén jó, ha kissé van kis ellenállás benne rágás során.
A főzővízbe sót, borsot, friss babérlevelet és fokhagymát tettem. Egy kisebb cserép babér a kert ékessége tud lenni és mindig rendelkezésre áll, ha bármihez kell. A fő aromát ánizs pálinkával adtam hozzá, más néven ouzo, vagy arrak, illetve nagy kedvencemből, az édeskömény magból is tettem hozzá. Kápia paprika és vöröshagyma cikkeket füstölgő serpenyőben megpirítottam, majd az utolsó percben paradicsom cikkeket is adtam hozzá, hogy némi krémes állag is keletkezzen.
Köretnek a jól bevált mesterhármast választottam. Sárgarépát és burgonyát hasábokra vágtam. Hozzákevertem egy marék Capri virágot. Meglocsoltam némi olíva olajjal és alaplével, majd a sütőbe toltam 240 fokon 40-45 percre.
Meglehet, hogy a magyar fülnek fura az ánizs, vagy édeskömény szó egy étel kapcsán, de elárulom, hogy a középkori magyar konyha receptjeiben sokszor szerepel az anisum szó. Ez pedig az ánizs. Az édeskömény pedig a fenikulum nevet viselte anno.
Hozzávalók:
- polip (nyilván)
- babérlevél
- fokhagyma
- arrak (ouzo, ánizs pálinka)
- édeskömény mag
- kápia paprika
- vöröshagyma
- burgonya
- sárgarépa
- capri virág
