A koffein egy alkaloid és amikor felhajtunk egy csésze kávét, erre gondolunk a legkevésbé. A koffein az alkaloidok családján belül is a purinok körébe tartozik.
A koffein alkotórész súlyarányos jelenlétének vizsgálatakor meglepő, hogy kétszer akkora mennyiségben van jelen a tealevélben, mint a kávébabszemben.
Egy csészényi kávé egy csészényi teával összevetve adja így a magyarázatot, a kávé folyadékában miért is található a tealé koffeintartalmának két-háromszorosa.
Nem annyira ismert, hogy a kávébab szemekhez képest a kóladióban is jóval több a súlyarányos koffeintartalom.
A kémia a koffein vegyületet trimetilxantin művésznevén ismeri. Miatta tapasztaljuk az ízvilágon kívül és az élvezeti értéken túl a megivott kávé különféle élettani hatását.
A koffein hat az agyműködésre (az érellenállás csökkentése révén a relatív véráram növeléssel), a mellékevesét stimulálja (fokozza a vizeletkiválasztást), valamint a szívizmokat mozgósítja (a kontrakció fokozásával együtt az összehúzódások gyakoriságának növelésével). Most a komplex vérkeringési hatásokra összpontosítunk, nem feledve a központi idegrendszerre kifejtett stimuláló hatását és a légzéskönnyítés említését sem.
Az agyban keletkező dopamin hormonvegyület felelős a jutalmazás- és örömérzet központ működéséért. A hormontermelés kijutását viszont egy másik vegyület szabályozza, az adenozin.
Az adenozin fordított elven működik. Nem gerjeszt, inkább fékez. Az idegi tevékenységek közül az álmosság kiváltására törekszik, hogy testünk ciklikus működése során szervezetünk képes legyen a pihenési fázisra váltani.
Ebbe a folyamatba avatkozik be a koffein vegyület.
Szerkezete igencsak hasonlít az adenozinéhoz, ezért a sejtek adenozin receptoraihoz könnyen tud kapcsolódni. Azokkal reagálva kevesebb adenozin tud ezekhez a receptorokhoz jutni, mérséklődik az adenozin által kiváltott fékező hatás. Az adenozin gátlás növekvő dopaminszintet eredményez, így kitolódik az álmosságérzet.
A valóságban így a koffein által serkentett közegben működve a sejtek ‘túlteljesítenek’.
Az elején összegzett élettani folyamatokkal együtt érvényesül a koffein élénkítő hatásának magyarázata.
Ezek után jobban érthető, hogy a kávézás után miért következik be egy normál lecsillapodás helyett inkább egy hullámvölgyhöz hasonlító fáradságérzet. A koffeinmolekulák tömegesen leválnak a sejtek adenozinreceptorairól és hosszú távon az adenozin nyer. Az időszakos és lökésszerű koffeinbevitel áll szemben a folyamatosan figyelő hormonháztartásunk munkájával.
Nagy szerencse!
A kávézással megbomlott kényes egyensúlyt szervezetünk finomhangolással képes visszabillenteni az élet jól megélhető tartományába. Fontos tudni, hogy sok más alkaloid hatását szervezetünk nehezen tudja ilyen hatékonyan korrigálni.
Ilyen alkaloidok például a természetes szerkezetű kokain és a morfin, vagy a mesterséges szerkezetű amfetamin sőt az LSD (lizergsav-dietilamid) is.
Korábbi témát is figyelembe véve, egyértelmű a kávézás nagymértékű beavatkozása testünk működésébe. A felelős itt érhető tetten, neki lehet örülni vagy haragudni rá:
C8H10N4O2
(Ebben a tudományos formájában viszonylag békésen tűri a kritikát.)
A kávézás ritusához mi ragaszkodunk, a kávézást mi akarjuk naponta (többször is), akárcsak a cigizést. Az utóbbi nehezen visszafordítható nikotinfüggőséggel jár és sok más (csak káros) mellékhatása van.
Ehhez képest napi pár csészényi kávézás ártalmatlan foglalatosság és komoly szocializációs katalizátor, magyarán szólva cseverészni embertársainkkal jobban szeretünk egy jó csésze kávé mellett.
A koffein egy alkaloid
És mi az, amit még nem tudsz a koffeinről? Kattints ide!
Meg persze Wiki
