Ezt az ételt egy vietnámi kapros kagylóleves ihlette. Sokáig hittem, hogy kaprot mindössze Vietnamban használnak az ételekbe az ázsiai, délkelet-ázsiai területen. Egy kínai ismerősöm egyszer azt mondta, hogy Kína Vietnámhoz közel eső részén gyakran használnak kaprot.
Magyar aggyal nehéz volt elképzelni, hogy a kapor paradicsommal egy egészen új dimenzió, és szerethető is. Jelen esetben sertéshússal párosítottam, de valóban remek például vongole kagylóval és bármilyen hallal is. Mind sütve, mind levesként.
Elkészítése nem bonyolult. Némi aprított gyömbért kell megpirítani, majd mehet bele a vékony szeletekre vágott sertés hús. Én szüzet választottam. Ha már nem látni nyers részeket, akkor mehet hozzá pár szem friss koktél paradicsom.
Óvakodjunk az éretlen szemektől! Majd, ha ez is engedett némi levet, akkor a kaprot is mellé tehetjük.
A sósságát csakis jófajta halszósszal lőjük be. Hogy igazán kerek legyen az aromája, kell egy nem titkos összetevő is, ez a vörös nádcukor. Remek az íze, de alig nevezhető édesnek. Ha még nincs ilyenünk otthon, akkor a barna cukor bőven megfelel. Enélkül az étel nem kel életre.
Nem szabad édesnek lennie, de ahogy az édességbe is kell cukor, így a sósba is kell édes íz. Amúgy némi rákpaszta is feldobhatja a fogást.
Csakis a pirítás legvégén tegyük bele a szeletelt újhagymát, hogy megmaradjon a frissessége. Mi tagadás, egyik legnagyobb kedvencem ez az ízkombináció az ázsiai konyhából.
Hozzávalók:
- sertésszűz
- kapor
- gyömbér
- paradicsom
- halszósz
- vörös nádcukor
- újhagyma
