Képzeljünk el egy nőt, aki nemcsak könyvek között él, hanem azok világába menekül a valóság elől – és közben, talán észrevétlenül, saját történetének hősnőjévé válik. Laura Piani első nagyjátékfilmje, Jane Austen tette tönkre az életemet, épp egy ilyen nő portréját rajzolja meg. Egy francia-angol romantikus vígjáték, amely nem csak a szívet, hanem az irodalom iránt érzékeny elmét is megdobogtatja.
A főszereplő, Agathe (Camille Rutherford) a párizsi Shakespeare & Co. könyvesboltban dolgozik – a legendás helyszín, amely nemcsak a film hátteréül szolgál, hanem egyben az alkotó személyes élettörténetének is része. Agathe polgári hétköznapjai és írói ambíciói között egyre mélyebb szakadék tátong. Élete látszólag békés, ám belül forrong – romantikus ideáljai Jane Austen világából táplálkoznak, és egyre inkább úgy érzi: ő maga a jelen korba csöppent, tévedésből.
Egy váratlan meghívás azonban mindent megváltoztat. Angliába utazik, Jane Austen egykori lakhelyére, egy írótáborba, ahol a remélt Austen-pillanat helyett valami egészen más vár rá. Agathe belecsöppen egy furcsa szerelmi háromszögbe, amelyben a józan eszét próbára teszi a romantika – különösen, amikor megismeri Oliver (Charlie Anson) karakterét, aki nem más, mint az írónő távoli leszármazottja.
Az utazás azonban nemcsak érzelmi, hanem belső, önismereti kaland is: egy harmincas éveiben járó nő útja, aki végre szembenéz azzal, hogy a boldogság talán nem ott vár, ahol eddig kereste.
Az alkotó szándék: nosztalgia és önreflexió
Laura Piani rendező személyes élményei mélyen átszövik a filmet. A párizsi Shakespeare & Co. boltban eltöltött évei, a Chawtonban tett látogatásai – ahol Jane Austen életének utolsó éveit töltötte –, mind megjelennek a film látványában és lelkületében. A rendező nem csupán egy klasszikus romkomot akart készíteni, hanem egy olyan filmélményt, amely egyszerre könnyed és rétegzett, finoman nosztalgikus, mégis modern hangvételű.
Piani víziójában Agathe karaktere nem a „megmentett nő”, hanem az önmaga útját megtaláló hősnő. A szerelem itt nem cél, hanem egy állomás az önkifejezés és az önazonosság felé vezető úton.
Egy érzékeny, szép humorral átszőtt alkotás
A film képi világa a romantikus vígjátékok megszokott világától eltérően vizuálisan is érzékelteti a főhős lelkiállapotát. A CinemaScope tágas képarányával és gondosan komponált beállításaival a film a magány, az elvágyódás és az álmodozás érzésvilágát jeleníti meg – mintha a valóság is könyvlappá válna.
Camille Rutherford alakítása Agathe szerepében szuggesztív és szívszorítóan ismerős lehet mindazoknak, akik valaha keresték a helyüket a világban – és közben remélték, hogy valaki egyszer felismeri bennük a főhőst. A Félixet alakító Pablo Pauly üdítő, energikus jelenléte remek egyensúlyt teremt az álmodozás és az önirónia között, míg Charlie Anson karaktere a klasszikus angol úriember finom paródiája is lehetne.
Miért várjuk ezt a filmet?
Mert Jane Austen tette tönkre az életemet nem csupán romantikus vígjáték – hanem érzékeny reflexió a harmincas generáció vívódásaira, a megfelelési kényszerekre, az elvárások és a vágyak közötti szakadékra. Egy történet, amely – miközben Austen világához nyúl vissza – éppen azt mutatja meg, mennyire kortárs tud lenni az igény az őszinte, tiszta érzésekre.
A film hamarosan magyar felirattal látható lesz a hazai mozikban, de addig is: vegyünk elő egy Austen-regényt, üljünk le egy csésze kávéval – és készüljünk rá, hogy hamarosan beléphetünk Agathe könyvillatú, szétszórt, érzékeny világába. Kedvcsinálónak pedig álljon itt egy előzetes:
A film augusztus 7-től látható országszerte a mozikban…
