Világok között és nézetek között – filmismertető ürügyén német katonák háborúban megtörtént eseteiről készített beszámoló csak ellentmondásos lehet.
A Bundeswehr egyesített német haderőben 2011 óta nincs kötelező sorkatonai szolgálat. A Világok között filmben szereplő katonák mind hivatásos szolgálatukat teljesítik (vagy zsoldosok?).
A második Világháború óta a németek őrizkedtek mindennemű harci cselekménytől más országok területén. Maximum országukat teljes mértékben felajánlják az USA csapatok állomásoztatására a NATO keretein belül tagként.
Kísért a német múlt és munkál a lelkiismeret.
A Világok között sem szól másról, csak erről. ellenben hivatásos katona a XXI. században már nem fanatikus, vakon parancsot teljesítő szoldát. Megfertőzve a kor szellemével az emberi jogok kérdései, a humanitárius segítség mivolta, a jó célért folytatott háború és hasonló fogalmak zavarják meg gondolkodását és befolyásolják cselekedeteit.
Ilyen Jasper Rubin százados is, a történet egyik főszereplője. Bátyja emléke és annak szintén hivatásos szolgálatban nemrég lelt hősi halála nyomasztja. Ő mégis vállal ugyanabba az országba irányítva egy veszélyes küldetést.
A filmet nem Hollywood pénzelte és az ország nem Vietnam, műfaja sem Chuck Norris kalandjai.
Hanem a NATO rendfenntartó erőiről van szó és a célország Afganisztán.
Egy falut kell a vonalas táliboktól megvédeni, mivel a falu egy kiugrott tálib tiszt vezetésével átállt a ’jó’ oldalra. A német különítmény megérkezik a faluba és kiépítik védelmi rendszerüket. Az egység kap egy helyi tolmácsot Tarik Rahimi fiatal tanár személyében, aki amúgy rokonszenvez a tálibok ellen fellépő idegen erőkkel. A falusi fegyveres harcosokkal a német reguláris csapat együtt kell felvegye a harcot, ahol illúzió romboló valódi golyók röpködnek és az ellen lesből támad. Nincs egy perc nyugalom sem, közben a belső súrlódások, nézetkülönbségek egymást követik a falu lakosaival és katonáival. A film csúcspontja a kritikus helyzet, amikor a tolmács húgát a tálibok megsebesítik.
A rádión segítséget kérő Jasper Rubin kapitánytól megtagadja a parancsnokság, hogy az elvérző lányt a németek kórházába vigye, mert ez ellenkezik a katona feladatával.
A tiltást megszegve Jasper Rubin mégis autóba száll
és elviszi a lányt, hogy megmentse az életét. Hátramaradt maroknyi csapata követi a főhadiszállásra, de útközben megtámadják őket a tálibok. Innen a film nem tartja vissza magát, csupa olyan történés követi egymást, ahol az ember (akár katona, akár nem) a legsúlyosabb lelki megpróbáltatásokkal néz szembe.
A film nem akar belemagyarázni, nem akar védőbeszédet tartani, nem foglal állást egyik harcoló fél mellett sem. Minden néző, aki eljut az utolsó – nagyon megrázó – jelenetig, önként gondolhatja végig a látottakat. Ha megérintette a film üzenete és nem esik nehezére egy kis eszmefuttatás. Külföldön vívott háborúról, a nyugati civilizáció és a közel-keleti vallásközpontú létezés ellentmondásos találkozásáról. A népképviseletről, emberi tiszteletről/tisztességről és sok minden másról.
Ma a háború a villámgyors halál háborúja, a szerencsés életben maradónak túlélni is nagy lelki teher.
A téma iránti nagyfokú érzékenység a rendező női mivolta, vagy török ex-férje okán jobban érthető.
Utóirat
Nem tudni, hogy a németajkú, de osztrák rendező egy ilyen snittet miért forgatott le és hagyta a meg a filmben. Netán fricskának szánta, vagy egy NATO harci jármű oldalán teljesen rendben van egy ilyen felségjel
(még ha erős is a küldetéstudat az ISAF – International Security Assistance Force stabilizációs égisze alatt).
Pont Afganisztánban, amelyet eddig egyetlen újkori világhatalom sem tudott megadásra kényszeríteni.
Ahol ez a mondás járja: „Nálad van az óra, de nálunk van az idő.”
VILÁGOK KÖZÖTT (és nézetek között) – filmismertető
