Thomas Harris: Cari Mora könyvbemutató dicséri a magyar könyvkiadást, mert az eredeti is tavaly tavasszal jelent meg.
Thomas Harris joviális mosolya ne tévesszen meg senkit. Nem egy éppen reverenda nélküli tiszteletes néz vissza, vagy netán Télapó még azelőtt, hogy felragasztaná álszakállát.
Thomas Harris a kőkemény sajtóvilágban edződve az AP (Associated Press) bűnügyi tudósítójaként kezdte. Már akkor is megpróbálkozott az írással. Önként vett részt későbbiekben előadás/továbbképzés formájában olyan rendezvényeken, amelyek témája megoldatlan vagy szokatlan bűnügy volt. Különös érdeklődése szintet lépett, amikor megírta – szárazedzésként – ‘Fekete vasárnap’ című bűnügyi regényét.
Thomas Harris
1975-öt írtunk, ő pedig egy korrekt antiterrorista krimit. Izraeli kommandósok egy őrült terv nyomára jutnak, amelyben egy héliummal telt hőlégballont akarnak terroristák az amerikaifutball döntő meccse alatt a Super bowl stadionjában felrobbantani. Egy Vietnám után tudatilag megborult hazafias lelkületű amerikait kihasználva készülnek kicsinálni több tízezer USA állampolgárt és a meccsen jelen levő USA elnököt.
Fehér protestáns lelkekben az antiterrorizmus gondolata akkor ölelkezni volt kész bőrszínre hagyatkozó ellenérzéssel, iszlám-ellenességgel.
Az író szárnypróbája olyan jó lett, hogy Richard Harris elsőkönyvesként rögtön sikeres lett.
Később hógolyóként ez vált lavinává
Hat évre rá, szintén egy pszichésen zavarodott főhőssel a ‘Vörös Sárkány’ az új mérföldkő a siker útján. Ez már egy igazán csavaros és rémisztően briliáns krimi. Egy mellékszálon itt tűnik fel először Hannibal Lecter alakja. Ő a pszichiáter-sorozatgyilkos, akinek leginkább magának lenne szüksége terápiára, mint minden tisztességes pszichiáternek. Az ultiban a piros hetes a ‘Bárányok hallgatnak’ kötet és mindent visz. Majd lészen belőle a ’Hannibál’ és a ’Hannibál ébredése’ folytatásokkal egy félelmetes trilógia.
Megérdemelt a diadalút, és Anthony Hopkins színészete nagymértékben hozzájárult ehhez. Nem létező figurája szinte hús-vér emberként él a köztudatban, csodálatos műveltséggel de kificamodott ízléssel áldva-verve. Mi más az olyan, aki népszámláláskor a kérdezőbiztos máját eszi meg és rá ‘jó Chianti bort’ iszik? Hannibal Lecter követi az útmutatását. Mit is tesznek az emberek? Vágyakoznak, és a vágyaikat élik ki.
Thomas Harris Cari Mora könyve tizenhárom évet váratott magára
Előzőleg minden egyes Richard Harris könyvet filmre vittek. A kasszasikeren túl ez tette őt véglegesen világhírűvé. Még Bollywood is leforgatott egy Bárányok hallgatnak utánérzést ’Sanghars’ címen, hindi nyelven. Abban a történetben is az igazságszolgáltatás egy bebörtönzött gyilkos útmutatásaival kénytelen beérni. Nem kizárt, hogy az amúgy igen ‘gyér‘ lakosú Indiában többen látták, mint máshol a világban az összes többi filmet együttvéve.
A latinok ‘Nomen est omen’ mondását Richard Harris Cari Mora művével igyekszik megtartani, ahol is az író neve a baljós előjel. Vele egy újabb véráztatta, kifordult lelkületű hősökkel megtűzdelt, gátlástalan és lelket kikezdő történet.
Az író a Cari Mora lapjain mindezt felsorakoztatja. Ami csak egy stílus azokra hangolva, akik ezekért keresik a könyveit.
Magát a cselekményt összefoglalni kevés hely elég. Kolumbiában a FARC félkatonai kormányellenes alakulat a falvak mélyéről gyerekeket rabol katonai utánpótlásnak. Némi marxizmussal fertőzött ideológia mentén kiképezve azután gyerekkézben ugat fel a Kalasnyikov. Ilyen szerencsétlen Caridad Mora is, aki gyerekből a dzsungel csatáiban válik serdülő lánnyá. A csoportban a meghiúsult dezertálásért kivégzés jár. Miután elrabolták őt és felkészítették a harc összes fogására, rá két évre egy másik hasonló felfogású csapat katonái szüleit azok falujával együtt megsemmisítik. Múlt és jövő nélkül, megkérgesült lélekkel de nem reményvesztve éli túl napjait.
Kalandos úton végül neki sikerül megszöknie és – félelem vélelmén alapuló – bizonytalan státuszú maradási lehetőséget nyer el az USA-ban. Ez messze nem a ‘zöld kártya’. Pechére Miamiban az elhalt heroinmogul Pablo Escobar egyik volt birtokának házvezetője lesz.
A ház alapzatában 25 millió dollárt ér a titkos széf 1000 font súlyú aranya
Ez több ellenérdekelt banda – és még sokan mások – fantáziáját mozgatja meg. Aljasság, gyilkosság, trükkök és hazugságok tarkítják a történetet, ahol Cari Mora mindig a fősodorba kerül. Nem csoda, ha egyszer ő a főszereplő. Van úgy, hogy szándékkal van benne a slamasztikában, de főleg vétlenül jut egyre beljebb. A Bevándorlási és Vámhatóság, az FBI és a drogkartell is mozgat szálakat, és a Richard Harris rajongóknak is ott van egy aberrált. Ez a betegagyú is hajt az aranyra. Morál nélküli szervkereskedő, aki az emberi csonkolás művészetének az oltárán is lelkesen áldoz. Ez vár Cari Mora főhősre is. De mire való a hölgy militáris múltja, ha nem az ellenszegülésre?
A stílus feszes, rövidek a mondatok, a jellemzések két-három tollvonással markánsak és ülnek. Minden filmszerűen plasztikus. Jó a fordítás, nem érezhető az angol eredeti. Lehet, hogy a kevesebb több lenne Florida állat- és növényvilágából (fogadni lehetne, hogy senki magyar nem tudja 100 % biztonsággal megmondani, hogy ezek közül mi úszik, mi repül, vagy csak gyökere van: bakcsó, pér, franfipáni, lamantin, bakla. Helyettük inkább az alig több, mint 300 oldalas könyv lett volna sokkal hosszabb. Pörögnek a lapok, pár óra alatt bárki végez vele).
Széfről, végkifejletről krimi lévén nincs mód többet elárulni. Legyen elég a könyvborító képe: az embermagasságú, hathüvelyknyi vastagságú támadhatatlan széf acélfalát ez a Nuestra Señora de Caridad del Cobre jóságos szűz képe a kubai és környező hiedelmekben a halászok és Kuba védőszentje. Ki a széfet buzerálva vele szembenéz, az vagy meghal vagy a védőszent megsegíti.
Netán lehetséges, hogy a borítókép kicsit távolabbról nézve felülnézetből egy lepkét szimbolizál?
