Samuel Beckett MURPHY könyve spéttel került a magyar(ul) olvasók elé. Az okok számosak, a mű sorsa kifejezetten mostohára sikeredett.
Ez az első bemutatkozása, ekkor az évkönyvek az időszámításunk szerinti 1938. sorszámúnál tartottak. Nem kevésbé számottevő körülmény, hogy Franciaországban jelentették meg. Ráadásul angol nyelven, lévén egy ír író írásműve. Rendhagyó. Minő handicap sorozat! De innen szép nyerni.
A kiadása körüli körülményekkel csak a tartalom fajsúlya vetekszik. Stílusa is formabontó sőt formarobbantó. Műfaját tekintve szinte besorolhatatlan. Filozofikus kérdések folyama sodorja magával az olvasót és könnyen bele is fulladhat. Lét és nemlét, valamint ennek szándékosan eltorzított érzékelése [magyarul percepciója].
Igen nyomasztó vizsgálati módszer az összes velejárójával együtt. Mégis nagyon élvezetes, mert átlengi és megbolondítja egyfajta élcelődő, gúnyos hangvétel. Amint a lét is sok tekintetben groteszk és abszurd.
Samuel Beckett MURPHY szellemi kalandja földhöz vág.
A közhelyes Murphy családnév az íreknél olyan gyakori, hogy csak na! Beckett ilyen nevű főszereplője egy fogalmat megjelenítő alak [magyarul szimbólum]. A világ földi kényszereitől elmenekülő, azokat szándékosan elutasító egyén megtestesítője. Befelé forduló evilági örömeit egyként koronázza meg: hintaszékéhez magát sállal kötözve ringatja lényét egy olyan létformába, ami leginkább egy révület.
Lebegéses tudati állapot, ahol nem zavar be olyan prózaiság, mint az étkezés vagy munkába menetel. Lebegése létjogosultságát saját magának és minden más földi halandónak kellő túlfűtöttséggel [magyarul vehemenciával] szavakba öntve próbálja igazolni. Meglehetős gyakorisággal és következetességgel.
Amilyen ez a mondat lett, olyan az egész regény stílusa is. Túlragozottnak, dagályosnak van maszkírozva, de nem túl nehéz átlátni a nyelvezet barokkos zsúfoltságán. A könyv maga is egy paródia, avagy fekete komédia. Ezért roppant szórakoztató, bár a történések magukban lehangolók. Apró eseményekhez kötődő apropó arra, hogy Samuel Beckett a lét olykor nyomasztó és az író által értelmetlennek, céltalannak tartott voltát láttassa.
Samuel Beckett író
Samuel Beckett MURPHY sztorija szimpla és légkönnyű.
A hangsúly nem ezen van. Sommásan, Murphy barátnője – aki egy működését éppen szüneteltető utcalány a prűd London városában – élére állítja a dolgot: vagy keres magának Murphy állást, vagy Célia megszakítja a kapcsolatát vele. Murphy kapásból számos indokot tálal, e kérés miért lehetetlen és/vagy kivitelezhetetlen. Munkát keresendő mégis útra kel, mert Célia fontos neki. Murphy hóna alatt bibliaként egy frissen készült horoszkóp az iránytűje. Murphyt útján az írói szeszély a szép fordítású Malasztos Magdaléna Mélakórházig viszi el, ahová beajánlják ápolói beosztásba. Ott el is szállásolják, egy padlástérbe ékelődő szobácskában. Fűtésre is szert tesz, egy toldott gázcső végére ábdált hordozható gázkályha révén. Átköltözteti a hintaszékét is ide. Hozzá sáljával kötözve a külvilágtól ismét képessé tette magát bármikor elsáncolni, mint azelőtt.
Murphy a bolondházban munkát végez, emellett meglepően gyors azonosulásra talál az oda kárhoztatottakkal.
Az ápoltak neki mindent könnyen végrehajtanak, amit náluk a személyzet egyéb tagjai soha el nem tudtak érni.
Samuel Beckett MURPHY könyve a beteljesülés és a vég.
Murphy boldogságra lelt. Mivel a létezés 80 évvel ezelőtt sem volt kevésbé cudar mint manapság, az írónak kellett tennie valamit, hogy Murphy ezt ne élvezhesse sokáig. Az írói igazságszolgáltatás önkényesen (mert megtehette) egy gázszivárgásból származó borzalmas balesettel vet véget Murphy földi létének, és a könyvnek.
Ami folytonos fricska az emberi gondolkodás és logika következetlenségeit valamint annak útvesztőit illetően. Feleslegesnek tűnő végtelen fejtegetések és bölcselkedések araszolnak vidáman a lassúdad cselekménnyel. Míg az író végig lubickol a görög-latin filozófiai bölcseletek világmagyarázataiban, közben buzog a nyelvi lelemény.
Sokuk lefordíthatatlan francia vagy latin nyelvű szójáték.
A mű magyarra átültetése Tandori Dezső míves kísérlete. Valódi hozzáadott érték öröm. Játékos tehetségének lenyomatául egyik fordítás zsengéje: „A pióca lánya: talány átalánya. Sose módosul hiánya aránya.” (p. 72).
Az író Beckett szándékoltan hosszú mondatainak zsúfolt mögöttes tartalma akkor rezonál jól, ha tudjuk követni amúgy tömény gondolatiságát. Amit bőven tarkít az író következetes törekvése a fonákságok szemléltetésére.
FORDULATOS ETTŐL LETT, EGÉSZ ÉLETRE SZÓLÓ SZELLEMI KALAND, EGY ÚJRA ÉS ÚJRA OLVASANDÓ PENZUM.
Itthon 1972-ben a Magvető Könyvkiadónál jelent meg. Kis példányszáma okán éveken át lehetetlen volt akár antikváriumi példányokat fellelni. Jó harminc évre rá, 2003-ban látott új kiadást a Cartaphilus Kiadónál. Ebből is hamar antikvár lelet lett. Viszont első kiadása használt példányokként immár tucatszám bukkan fel. Szomorú, hogy alig keresik. James Joyce honfitársa, Samuel Beckett munkásságáért 1969-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, amit egyszerűen nem vett át. Életében interjúkat alig adott, kerülte a nyilvánosságot. Elvégre világhírű író volt…
