A Robert Galbraith Gonosz Pálya könyvbemutató a hat művének középső egyedéről szól. Magánnyomozós sorozat angol helyszíneken, angol nyelvi környezetben.
Részletekbe menő – szerencsére nem Miss Marple szintű – aprólékossággal göngyölít fel bűneseteket az ottani szokások szerint. Utóbbi tény okvetlenül fontos. Illusztrálja ezt (nem szerzői és szomszédos jogokat akarva kikezdeni) a könyv 470-471 oldaláról az idézet
(az eset közvetlen előzménye, hogy ketten egymásba ütköznek a londoni járdán):
„Így most természetes módon, könnyedén fel tudott tenni egy olyan kérdést, amit jóformán egyetlen brit sem tenne fel egy ismeretlennek:
-Jól vagy?” Ha ezt egy író fontosnak tartja beleszőni, igyekezetét tiszteletben tartva e helyt is közölni kell.
Mi kell egy privátkopó könyvsorozathoz?
Maga a magándetektív, amelyhez létre kellett hozni ezt a bűnüldöző fazont. Kábé 100 éve Dashiell Hammett szerzőként volt erről szíves gondoskodni. Erről többet A máltai sólyom könyvbemutató cikkben lehet olvasni.
Továbbá kell az arrafelé elfogadott hozzáállás, hogy ’ezzel kár a rendőrségre menni, úgysem csinálnak semmit’.
Elengedhetetlen kellék még munkaidőben (és azután is) a forró tea, lehetőleg literszám. Valamint munkaidőben (és azután is) töméntelen mennyiségű elszívott cigaretta. Munkaidő után pedig (néha közben is) sok korsó sör a kocsmában. Arrafelé pint a mérték, 4.5 decinyi habos ital. Vagy a szinte habtalan ellentett, a feketés Guinness.
Ha ez mind megvan, angol közegben a sokszor félvilági sőt alvilági kapcsolódások okán alap a sok káromkodás. Egy közeg stílusa, a szóba forrt indulat aztán sokszor durva verekedésbe fordul át, vér is fröccsen. Bármikor és bárhol megeshet. Utcán és autóban, lakásban és irodában. Egy brit réteg igen erőszakos, ez jön át a regényen.
Ezért a főhős tagbaszakadt és erős, így bírja a gyűrődést.
Mit tesz isten, teszi azt katonai rendész múlttal. A neve Cormoran Strike. Akárcsak Jack Reacher a Lee Child sztorik főhőseként vagy John Puller, aki David Baldacci tollával megrajzoltan szintén leszerelt katonai nyomozó.
Robert Galbraith magánkopója karakterben nem üt el e típustól. Saját előéletét ő is nehezékként cipeli obligát hátizsákjában. ’Hivatásos’ láncdohányos, párkapcsolata rendezetlen és mellé az irodája bevételei sem busásak. A regénybeli rohanós üldözések kivitelezése pedig kifejezetten nem az ő világa. Miért? Megvan a nyomós oka.
Mert Robert Galbraith hogyan tudta egyedivé tenni az ő detektívét? Az író a főhőst – utóbbinak egy háborús sebesülése okán – egyik lábától térdből megfosztotta. Így több köteten át művégtaggal kénytelen közlekedni.
Fontos tény, mert a krimi indító konfliktusa az, hogy az irodája címére egy térdből levágott emberi láb érkezik. Aki nem ártatlan a krimi olvasásban, összefüggést rögtön vélhet a fentiekkel. Mint kiderül nem is alaptalanul…
Egyéb ex-katona privátkopóktól eltérően Cormoran Strike egy segítővel dolgozik. Ő Robin, a titkárnői teendők után a nyomozásba tehetséggel és (néha túl) lelkesen besegít. A sztoriban egyre nagyobb a szerepe, a levágott lábat az ő nevére küldték. Rendes modern angol nő, tehát az ő magánélete sem jól olajozottan működik. Ezért a regény egyik szála a kötéltánc, amit főnök és a beosztott jár. Hogy ne lépjenek át azon a bizonyos piros vonalon.
Más jellegű és jelentős feszültség forrása az is, hogy az előző regények (Kakukkszó, Selyemhernyó) nyomozásai miatt nem jó a viszony a rendőrséggel. Ketten előbb fülelik le a tettest, mint azt a hivatalos szerv megtehetné.
A Robert Galbraith Gonosz Pálya előzmény sztori nélküli
önálló mű. A folyamatosságért több oldalon sok utalás vezet át simán a korábbi könyvek történéseiből a mába.
Aki viszont a kályhától szeret elindulni, annak az előző két könyv kötelező olvasmány. Ezen harmadikban a múlt köszön vissza gyilkos módon: Strike katonai rendész a jó oldalon elég sok ellenséget szerzett, gonosz egy pálya.
Krimi lévén nincs meg a bemutatóban a leleplezés. Mégis végződjön egy korántsem ’jólértesült’ információval. Férfias szerzői neve mögött a valódi író nem más, mint Joanne Rawling írónő. A Henry Potter ’varázslatos’ világ ifjúsági regénynek maszkírozott 7 könyvéért lehet hálásnak lenni. Bár a ’boszorkányképző és varázslótanonc’ hét kötete nem igazán az alig tinédzser ifjúság lelkéhez passzol. Gyereknek szólóan sokszor kegyetlen, brutális. Lapjain az emberi gyarlóság meg a gonosz tett gyakori vendég. Ezek ellenében lett a vezérfonala a barátság, a szeretet és a küzdelem. Életünk lényege e bolygón. Vajon miért kell az ifjúságot erről ijesztgetve tájékoztatni?
A Cormoran Strike széria a GABO kiadó új köntösében ezen a linken teljes. Ott várakozik további három krimije:
Az illusztrációk forrása: www.gabo.hu
