Tokió 14 milliós metropolis. Közlekedni, lakni, egyáltalán létezni ott a japán (ön)fegyelem nélkül a nap 24 órájában lehetetlen. Ebből a szempontból nincsenek japán szabadnapok.
Szinte egymás intim szférájában élik le az életüket. Nagyon szigorú emiatt a lakóegységekben az állatbirtoklás. A legtöbb helyen tilos háziállatok tartása – az ott lakó emberek higiéniája védelmében és a teljes nyugalomra vágyók érdekében.
Erre kizárólag otthonuk ingerszegény környezetében nyílik minimális esély.
393.000 (!) háztartás – az összes tokiói háztartás 10%-a – csak akkora, hogy a bennük lakó személyekre nem jut 10 négyzetméternyi lakótér. Ebből közel ötvenezer olyan, ahol az átlag 5 négyzetméter és további 25 ezer olyat mértek fel, ahol ez a mutató egy emberre vetítve 5 négyzetméter alatti érték.
Ilyen körülmények között egy macska vagy egy kutya szinte kizárt, nem beszélve a sétáltatásról, amire nincs hol hely.
Számunkra szinte elképzelhetetlen az a visszafojtott nyomás, ami a kis kedvencek tartására szóló vágy. Tokióban ezért vállalkozások állnak rendelkezésre, ahol a szolgáltatás tárgya macskasimogatás – pénzért. Vannak olyan célzott kávéházak, ahol tucatjával grasszálnak cicusok, és diskurálás közben lehet őket dédelgetni – felárral.
Erre a helyzetre figyelt fel a Yukai Engineering cég. Kutatóik korábbi termékei a Necomini fejpántok, amikre mozgatható macskafülek kerültek. Fejünkre téve az agyhullámok által keltett impulzusok a macsakfülekbe épített szenzorokkal mozgásba hozzák azokat. A külvilág számára hangulatunkat a macsakfülek mozgásával is szemléltethetjük. Volt egy másik kisérletük is, a Bocco mozgó robot, amely arra szolgált, hogy családon belül fogadjon és továbbítson szöveges üzeneteket, ne csak sárgacetli zuhatag tartsa össze szeretteinket.
Eddigi legnagyobb megmozdulásuk a tavaly ősszel közösségi adományozással indított és idén őszre időzített QOOBO intelligens kedvencpótló. Kutatásaik szerint a japánok leginkább arra tartanak igényt, hogy simogathassanak. Vágynak egy kis szőrös fizikai kontaktusra.
A kedvencnek mi a fajtája, vagy hogy van-e lába, feje nem releváns. Csak simogatni lehessen. A robotmacska-párna szőre pont olyan, hogy erre ellenállhatatlan vágy gerjed.
A QOOBO jó egykilós szőrmók, szépen passzol az emberi ölbe és reagál a simogatásra. Nem akárhogyan, algoritmussal mozgatott farkcsóválás formájában. Primitív jobbra-balra lengetés helyett kunkorodik is, sebessége és a mozgás iránya a simogatás mikéntjétől függ.
Szürke vagy barnás színvariációban simogathatjuk és van egy nagy előnye.
Az állatok többsége öntörvényű. Míg a kutyák önként szolgálják az embert, miközben a macskák eltűrik, hogy kiszolgáljuk őket – QOOBO sosem fog odébb ugrani, nem hagy feképnél és addig simogathatjuk, amíg lelkünk az ilyen irányú igényét ki nem élte.
Qoobo tartása sima ügy , igen jól viseli magát, nem piszkít, etetése pedig pár milliamperből megvan.
Előrendeléssel a világban bárhová leszállítva kétszázdolláros árszinten, lejtéses árképzési technikával dobják piacra. A gyári garancia szerint 2 évig bizonyosan lenget és dorombol is.
