Október 4. az állatok világnapja és egy firenzei konferencia ajánlása nyomán megemlékezés róluk. Azonban ez a nap pont arra való, hogy az emberiség egy kicsit magába nézzen.
Az ember az állatokat gazdasági tevékenységre is használja. Szánt, kocsit húzat, malmot hajt(ott) velük. Számos gógyászati alapanyagot nyer ki belőlük gyógyszerkészítéshez. Cirkuszban mutogatja őket idomítva. Lakásában tartja kedvére és szórakoztatására. Zömüknek ez egyenlő a rabsággal.
Ezekkel az állatokkal így vagy úgy de az ember legalább törődik. A legtöbbjével nem foglalkozik.
Vadássza, hasznosítja bőr és egyéb állattermék formájában. Lehalássza őket milliószám a tengerből.
Ha megunja, vagy ha ebadó fizetése válik esedékessé, kidobja az utcára. Így végzi a húsvéti nyuszi és a karácsonyi kiscica ajándék is.
Nem törődik velük, és a kóbor kutyákat a sintértelep vagy egyéb begyűjtő központ veszi kezelésbe.
Az állatmenhely nem embernek való. De állatnak sem!
Finnyásan végigvonul a leendő kutyatulajdonos a ketrecek előtt. Hosszú az orra annak a kutyának. Rövid az orra annak a kutyának. Sovány. Elhízott. Görbe a lába. Nem szép a bundája. Ha szép nem jó a színe. Lelóg a füle. Stb., stb.
Aki így tekint egy élőlényre, annak nem is való.
Ezek olyan spontán esetek, amikre odafigyelünk. A legtöbb állattal kapcsolatban oda se bagózunk. Az emberek zömének az az állat, amit az utcán lát vagy a szomszédék udvarában amit észrevesz.
Az elolvadó sarki jégtömegek nyomán a jegesmedvék élőhelye töredékére zsugorodik. A bálnák és delfinek tömegével halnak meg eldobott műanyag halászhálókba gabalyodva. Megfulladnak, mert nem tudnak a vízfelszínre vergődni levegőért. Mivel nem halak, és tüdővel lélegeznek.
Az orrszarvúk kihalása fenyegető veszély, mert orrszarvukat porítva primitíven afrodiziákumnak hiszik sokan. A tigrisek a civilizáció terjeszkedésével elveszítik természetes élőhelyüket és ha éhesen bemerészkednek a falvakba, végük.
Nem kell messzire, távoli földrészekre menni. Romániában a medvéknek is ez a sorsa. Európában a lengyelek szinte kiirtották az őshonos bölényeket. Alig van belőlük vadasparkban mutatóba néhány.
Az USA nemcsak az indiánoknak vitte el a demokráciát, hanem a bölényeknek is az ólmot. Nem is maradt egyikből sem. Az ausztrál erdőtüzek a koalamackók szinte teljes kipusztulásához vezettek. Nem kell ahhoz az embernek tűz sem, hogy kihalás szélére sodorjon állatfajokat hogy a pandamedvék se kerüljenek ki a felsorolásból. Magyarországon rengeteg állat élt korábban, a hiúz és sok egyéb állatfajta nem élte túl az ipar és mezőgazdaság áldásait.
A világ méhállományának mára a 40 százaléka pusztult ki az emberi beavatkozások (vegyszerhasználat, stb.) nyomán.
Pedig méhek nélkül nincs beporzás, nem lesznek gyümölcsök az emberek asztalán. Meg méz sem.
Az Amazonas őserdeinek intézményes irtása következtében a Föld tüdeje zsugorodik, de ez eltörpül amellett, hogy az ottani őshonos állatvilág gépesített vesztét okozza. Brazília elnökét ez nem érdekli.
Az állatvédő (WWF, stb.) tömörülések adományokból élnek, az emberek anyagi könyörületére vannak utalva azok ellen a jelenségek ellen harcolva, amik a könyörület néküli emberek okoznak.
Az ember kfinomult módszerekkel igázta le a Föld bioszféráját és a faunáját. Egyetlen élőleny fajta, amelyik mind a hat kontinenst benépesítette. Tette ezt az összes többi élőlény rovására.
Nem gondol arra, hogy élővilág nélkül az ember sem boldogul. Nemcsak az állatkertek látványossága, hanem az ember természetes fehérjeforrása is elvész. Ideje baráti jobbot nyújtani az állatoknak…
