Múzeumlátogatás az Operaházban 2022. március 15-én több szempontból is unikum. Már csak azért is, mert az Operaház nem múzeum. Végig ez a hangulat kísért, a család jól fogalmazta meg egy ’tárlatvezetés’ érzetét.
Személy szerint ahhoz, hogy felnőjek az opera műfaj élvezetéhez macskának kellene lennem. Akkor az egyik életemet feláldozhatnám erre. Nincsen így és úgy tűnik már nem is lesz. Az operák elszerethetnek mellettem, de ha balett lesz műsoron, akkor nyílik esély egy előadásra jegyet váltani.
Maradandó viszont az épület csodálata,
Operaház
tisztelgés kultúrkincsünk jeles darabja előtt. Ha netán nem követnék az épület sorsának állomásait napról napra, úgy elérkezett egy becses stáció.
2022. március 11 és 15 között ünnepélyes rendezvénysorozat keretében adták át a közönségnek a teljesen felújított Operaházat. Első napján a megnyitóhoz egyszerre két államelnök is megjelent. Az egyik a leköszönő, másikuk a várományos. Elment oda a miniszterelnök is.
A királyi páholy az Operaház első emeletén csak ezen méltóságoknak lehet nyitva – bocs ne feledkezzünk meg a parlament mindenkori elnökéről sem. Bárki más földi halandó soha nem léphet oda be. Hacsak nem a fenti három intézmény meghívott vendégeként jelent meg az épületben. Pluszként a takarító személyzet lépheti át alkalmanként a páholy küszöbét.
Az egész építmény fenséges, a felhasznált anyagok kiválóak.
Carrarai márvány, szicíliai nemesfa betétek, stb. Mindehhez remek a belső megvilágítás. A nézőtér oszlopaira, a könyöklőkre és a kandeláberekhez meg a csillárhoz több kiló aranyat használtak fel. Friss formájában kissé tolakodó, de arany lévén ez így is marad.
Kábé tíz évig, mert az ott alkalmazott aranyfüstös technológia múlandó. Egyszerűen hagyja lekopni a felületet. Azonban megnyugodhatunk, az Országházra 40 kiló arany fogyott el.
Az Operaházban az alkotóelemek olyan nagy mértékben simulnak egybe, hogy az aranyon túl szinte fel sem tűnik, hogy másmilyen volt előtte. Nem érződik sehol a ’felújítás’, sőt a Székely Bertalan teremben – jelenleg a főigazgató, Ókovács Szilveszter irodája – eredeti pompájában foszlik a hatalmas szőnyeg széle.
Ugyanitt a dísz fakandalló FJ monogram magáé Franz Joseph császáré: hagyomány véli hogy tanult szakmája szerint ácsként ő maga faragta a fába.
Az Operaház nemcsak építészeti műremek.
Festészet és szobrászat, valamint mai szóval az enteriőr dizájn terén is párját ritkítja.
A főfolyosók, a királyi bejárat, a társalgók, a szünetre szolgáló étkezőterem mind lenyűgöző hangulatú. Uralkodói elegancia, egy letűnt kor legfelső rétegének emelkedett szórakozási helyszíne. Suhogó selymek és frakk, csillanó brillek a felvonások között, amúgy pedig az áhítatos operahallgatás. Ennek igénye szülte az épületet a reformkorban Ybl Miklós terveivel, neoreneszánsz stílusban. A mai látogatót a félemeleti lépcsőforduló ékeként Ybl mellszobra és a legnagyobb(?) magyar zeneszerző Erkel Ferenc /ha Liszt Ferenc nem lehet az/ márvány büsztje fogadja.
Legkedvesebb mégis Gustav Mahler mellszobra
Gustav Mahler
bronzból – a nemcsak Magyarországon világhírű zeneszerző – a sok szobor közül. Operaház intendánsként volt 1888 és 1891 között Mahler úr Magyarhonban. Lobogó tűzzel a lelkében viaskodó zeneszerző gigász volt. Vezényletével első szimfóniáját is maga mutatta be itt 1889-ben. Egyazon évben, amikor Richard Wagner A Rajna kincse magyarországi bemutatóját is dirigálta.
Akkor Magyarország Európa kultúrvilágának szerves része volt, és a kiegyezés óta alig telt el negyed század.
Egy mobiltelefonnal készült képsornak szinte lehetetlen feladat visszaadni a terek, formák és színek összhatását, de kellemes benyomásokat remélhetőleg képes kelteni.
Nem UNESCO pénzből ment a felújítás,
hanem Magyaroszágéből és a neki szánt pénzekből. Háttérnek szolgáljon egy adat: az eredetileg 14 milliárdos (nem kis pénz felújításra) költségvetéssel indult tevékenység lezárása egy 50 (!) milliárdos végszámlát tett az asztalra, Zoboki Gábor magyarázza a miérteket.
A nemzeti ünnep alkalmából március 15-én, a ceremónia zárónapján a Hunyadi László opera került műsorra. Muzsikának csatolt művészeti ága az irodalom, miként ölelkeznek? Rejtő Jenő szavai* adnak útmutatást ehhez.
Örök talány, hogy a XXI. század ötödének elteltével a ma embere az Operaházban mit akar ennyi szépségből látni, meglátni és befogadni. A legvégén pedig képes-e mindezt a helyén kezelni és nagyra értékelni. Vagy csak díszlet szerepére lesz kárhoztatva társadalmi eseménynek maszkírozott vendégelőadós operai happeningekhez.
____________________
*Rejtő Jenő AZ ELVESZETT CIRKÁLÓ regényében a ‘’KÁVÉHÁZ ÉS ÉTTEREM A Négy Döglött Patkányhoz’’ cégtábláján ez olvasható: AZ ÚRI KÖZÖNSÉG TÁNCOL!
