Milan Kundera korunk egyik legnagyobb írója. Körülbelül három évvel ezelőtt olvastam tőle először az egyik művét. A vizsgaidőszak épp véget ért, én pedig tanácstalanul bolyongtam a Központi Szabó Ervin Könyvtárban valamilyen érdekes olvasnivaló után kutatva.
Ekkor bukkantam rá Milan Kunderára, akinek a neve ismerős volt, hiszen az egyik egyetemi előadáson volt róla néhány szó. A Halhatatlanság című regényét emeltem le a polcról, és valósággal faltam az oldalakat. Kundera azóta is a kedvenc íróim közé tartozik.
Kundera stílusa egyedi és összetéveszthetetlen. Regényeiben a történet és a szereplők gyakran másodlagos célt töltenek be, még pedig, hogy az író a saját gondolatait közvetíthesse, ezért gyakran kommentálja a regényében történteket. Az író az emberi lét kérdéseit kutatja az adott korban, ezért jelentős a korrajz is írásaiban. Mindemellett a történetekben számottevő a humor. Szereplői gyakran kicsinyesek, és balgák, akik sokszor keverednek nevetséges helyzetekbe.
Az élet máshol van
Az élet máshol van Kundera második regénye. Mivel Csehországban nem engedték megjelenni, ezért 1972-ben Franciaországban látott napvilágot (franciául).
A regényben Jaromil rövidke életét követhetjük nyomon. A mű rögtön a fogantatásával kezdődik, vagyis annak azzal a különös módjával, hogy a költő anyja nem volt egészen biztos benne, hogy ez mikor is történt, így a számára legromantikusabb és legelfogadhatóbb körülményt választotta ki és könyvelte el.
Már a történet legelején megtudhatjuk, hogy a költő apja nem akarta Jaromil születését, és nem egy boldog szerelem gyümölcse ő. Édesanyja, aki különleges szerelemre vágyott, és akinek teste a szülés után csúffá vált, és akit férje sem becsült meg, egy új szerepben, az anya szerepében igyekezett kiteljesülni.
Fiát mindennél jobban szerette, a kapcsolatukat az anya-fiú kapcsolat mitikus fokára szerette volna emelni, és fiába azt a tudatot nevelte, hogy kivételes. Kivételességét a fiú is hinni akarta, és gyermekként folyamatosan a felnőttek reakcióit figyelte, amikor valami szellemeset igyekezett mondani. Később pedig arra ébredt rá, hogy ő egy nagy költő. Költő voltának minőségére a műben többféle utalást is olvashatunk, bár leginkább az derül ki róla, hogy igazából Jaromil csapnivaló verseket ír.
Ő mégis kivételesnek tartja magát, és önmaga személyét és élete eseményeit is stilizálva alkotja meg. Pedig igazából Jaromil élete nemcsak unalmas, de teljesen mellőzhető is, az életben nem képes előrébb jutni, mert folyamatosan édesanyja hátterében él. Jaromil anyuci kicsi fiacskája, aki nem tud így felnőttként tevékeny lenni, hiszen még anyjával is képtelen szembeszállni. Így a kalandos és kiemelkedő élet, amire vágyik, – ahogy a cím is mutatja – „máshol van”.
A regény egésze gazdagon bővelkedik humorban; Jaromil és édesanyja is nevetséges figurák, az életük jelentéktelen és ebből nem tudnak kiszakadni. Jaromillal folyamatosan szembe állít másokat az író. Például azt a rendőrt, aki az általános iskolájában Jaromil osztálytársa volt, szegényebb sorból származott, és akinek már hivatása és felesége is volt, míg Jaromil még az egyetemre járt és az anyjával élt otthon (és nőt is csak körülményesen vihetett fel). Mindezt persze átitattja egy erőteljes politikai hang is, a második világháború utáni időszak, amikor a kommunisták átvették az uralmat és Jaromil is beállt a pártba (egy ízben nagybátyjával is konfliktusba került politikai nézetei miatt).
Az élet máshol van című regény egy szórakoztató, közben mégis elgondolkodtató olvasmány, melyet bátran merek ajánlani mindenkinek. Nemcsak azért, mert Kundera az egyik kedvenc íróm, és küldetésemnek, feladatomnak tartom, hogy minél több emberrel megismertessem a műveit, és mert minél több embert szeretnék arra buzdítani, hogy olvasson Kunderát. Azért is, mert a bagatell élettörténettel rendelkező Jaromil számunkra is sok tanulságot tartogathat, és mert Kundera a ’60-as ’70-es évek problémáit is hűen ábrázolja.
