Marshall Rosenberg A szavak ablakok vagy falak könyve több mint húsz éve jelent meg angolul.
Magyarul rá két évre adták ki, azóta még számos reprintben. Intézményes oktatására egész iskola épült.
Alapmű az emberek egymás közt történő szóbeli érintkezésének átalakításához.
Máris elrontottam a dolgot, mert egy ismertetést nem ’címkézéssel’ kellene kezdeni. Kijelenteni valami korábban történt eseményről valamit (elolvastam a könyvet). Ami másokkal valószínűleg nem történt meg (még nem olvasta). Ilyen megállapítás ösztönösen alá-fölé rendeltségre törekszik (előbbre vagyok nálad, nagyobb az ismereteimnek a halmaza).
Előlépek megmondóemberré és ítélkezem. Te meg mulasztottál, nem volt (még) a könyv a kezedben. Egyáltalán, hozzákezdtem így ahhoz, hogy valakinek tágítsam az ismereteit?
Nem, hanem hátradőlve leszögezek valamit. Punktum. A szokás hatalma.
MÁS:
Plázában bóklászik az ember és beleütközik egy szemből jövő sietős másik. Ez egy elágazásos helyzet. Mindketten fizikailag kibillennek egyensúlyi helyzetükből, jóllehet azt épp a mozgásuk tartott fenn. Egyúttal kibillennek más közegükből is, valaki belépett a szociális szférába sőt áthatolt az intim szférán is. Meglök egy ember egy másikat. Az elágazás a reakciók miféleségében jelentkezik.
Ha az ütköző továbblép, máris kész a képlet. Elítélik azért, mert nekünk jött és ez feltétlenül nem kellemes esemény. Aztán elítélik már csak azért is, mert vigyázhatott volna, de nem tette. Aztán elítélik azért, mert nem adott módot arra – kimondani is szörnyű [magyarul horribile dictu] netán elnézést kért volna –, hogy válaszként valamit jól a fejéhez vághassanak.
Marshall Rosenberg pszichiáter. A szavak ablakok vagy falak könyve
arról vélekedik, hogy a leírtakhoz hasonlók miért alakítanak ki bennünk vesztes nézőpontot.
Dr. Marshall B. Rosenberg
Egy apró, többlépéses segédletet kínál, hogy eligazítsuk magunkat BÁRMILYEN élethelyzetben:
Figyeljük meg, mi történik az adott szituációban (valaki randevúra várt kedvesét meglátva felé rohan?). Következő lépes, hogy magunkban az ezzel kapcsolatos érzéseinket fogalmazzuk meg (örülünk, hogy valaki épp rátalált arra, akit várt?). Ez bennünk valamilyen igényt, szükségletet támaszt (kabátujjánál fogva visszabillentjük?). Ezután alkothatunk véleményt akár szóban is (’Uram, legközelebb nézzen körül’).
A jó elágazások kiválasztása a kommunikációban, alkalmazva a beleélés lélektanát [magyarul empátiát] a világhoz való viszonyulásunkat alapvetően változtathatja meg. A világhoz, amelyik zsúfolásig van tele emberekkel. Mást sem csinálunk egész nap, csak másokkal vagyunk folyamatos interakcióban.
Vagy személyesen, vagy gondolkodunk róluk és általuk helyzetekről.
A fenti példa nem a könyvből való. Nem kirívó, hogy ismeretlen emberrel ütköztünk össze. Ettől a tény nem kevésbé jelentős, de létezik fontosabb ember(csoport) az életünkben. Családtagok, barátok, munkatársak, ismerősök. A velük meglévő kapcsolatunk milyensége adja ki saját létünk minőségét.
Értjük őket és ők is értenek bennünket? Az értelmes emberi kapcsolatok netovábbja.
Szoros kötődés, jól megvagyunk együtt. Számíthatunk rájuk és ők is támaszkodhatnak ránk.
Minden egyéb helyzet a változtatandó kategória. A könyv segít, hogy magunkból kiindulva tegyük meg a lépéseket, amelyek a fenti egyensúlyi állapothoz elvezethetnek. Beleértve az utca ismeretlen emberét is.
Rögös egy út, régebben könnyebben volt járható. A világ rámenősebb, kedvez az ego túltengésnek, a tisztelet a másikak iránt mintha zsugorodna. Lassacskán a minimális udvariasság is veszendőben.
Már észre sem vesszük, de szóhasználatunk is egyre agresszívebb, szinte megágyaz a konfliktusoknak.
Kövessük ez ellen a könyv útmutatását. Alapmű J. Alcíme: Az erőszakmentes kommunikáció (EMK), ezzel a rövidítéssel terjedt el a szakirodalomban. Tanítják is és mennél többen követik, annál lesz hatékonyabb.
